Tartalom

Egy átlagos párizsi középiskolában járunk, ahol a tanárok igyekeznek végezni munkájukat a korántsem hálás diákoknak. Főhősünk Marin, a harmincas franciatanár, akit látszólag még nem tört meg az örökös küzdelem a nagyon különbözű hátterű és képességű, többségükben motiválatlan diákokkal. Bár igazi cselekmény nncs, a fő eseményszál Souleymane-hoz kapcsolódik, a legrosszabb magaviseletű diákhoz, aki végül egy órai incidens miatt fegyelmi bizotsság elé kerül.

Igazi cselekmény tehát nincs, de az egy tanévet felölelő filmet tartják - jogosan - az egyik legéletszagúbb iskolai filmnek. Se a tanároknak, de még a diákoknak se nagyon vannak illúzióik arról, hogy sok értelme van az óráknak, néha láthatjuk a tanáriban frusztrálódó tanárokat, egy rövid jelenet erejéig szülői fogadóórát és persze többnyire az órán frusztrálódó diákokat. A fő törésvonal talán a generációs különbségek mentén húzódik: Marin tanár úr hiába harmincas, egy teljesen más világot képvisel, mint a 14-15 éves, sokszínű diáksereg. Franciaóra lévén ez leginkább a nyelvi különbségekben nyilvánul meg: a film elején a tanár olyan szavak jelentését próbálja elmagyarázni, amit a tanulók nem értenek, beszélgetésük közben viszont a tanulók is tucatnyi olyan szót hoznak fel teljesen véletlenül, amit a tanár nem ért. Az egyik fő konfliktus is ebből adódik, amikor a tanár akaratán kívűl lekurváz két lányt, egyszerűen mert a szó jelentése már megváltozott.

Megvalósítás

Dokumentarista stílusú, leginkább Az algíri csatához hasonlítható: minden szereplő amatőr, a diákok valóban diákok (igaz, nem egy osztály), Marint pedig a film alapjául szolgáló, félig önéletrajzi regény írója, Begaudeau alakítja. A jelenetek minimális instrukcióval készültek, többségük improvizáció; Cantet, a rendező kb. egy évig folyamatosan forgatott, ezt az anyagot vágta össze. A vágást és a megfelelő nézőpontokat segítette, hogy mindig egyszerre három kamerával dolgoztak, amelyek közül egy mindig a tanárt, egy a diákokat vette. Jellemzően mozgó, kézikamerás felvételeket láthatunk.

Középkorúként már nehezebben tudok a diákok oldalára állni, de azt hiszem, a filmnek sikerült kiegyensúlyozottan bemutatni, hogy se a tanárok, se a tanulók sem tökéletesek és mindkét félnek megvan a maga igazsága konfliktusaik során, mégha elsősorban Marin szempontjából is látjuk az eseményeket. A nagy szentenciákat azonban a diákok szájába adják, amikkel a jelenlegi, maradi oktatást kritizálják (miért kell ezt tanulni ha senki nem beszél így, nem tanultam semmit egy év alatt... stb.).

Élmény

A felvétel módjának köszönhetően valóban nagyon realisztikus lett a film és csöppet sem teátrális, nem idealizálja sem a tanárokat, sem a diákokat, sem az egész környezetet. Jól érzékeltette, hogy az oktatás nem tökéletes (bár szerintem rossz oldalról közelítette a kérdést), ugyanakkor számomra egy filmben fontos, hogy mind látványban, mind érzelmileg elvarázsoljon, és ez nem történt meg ezúttal sem.