Cselekmény: Driss (Omar Sy) egy segélyekből és piti bűnözésből élő fekete, a segélyért pedig aláírás kell neki az esetleges munkaadóktól, hogy elment az állásinterjúra ugyan, de nem találták alkalmasnak. Ezúttal egy gazdag, kifinomult ember, Philippe ápolójának jelentkezik, de pechére a nyaktól lebénult férfinek bejön Driss leszarom stílusa, mert elege van már a sok sajnálkozó és segítőkész emberből. Driss-nek is pont jól jön a szállással járó munka, mert most szabadult féléves börtönbüntetéséből, és miután nyom nélkül eltűnt erre az időszakra, anyja kidobta otthonról. Kezdetben a férfias Driss-t zavarja, hogy női szerepbe kényszerülve kénytelen Philippe-et ápolni, ám lassan kezdenek összeszokni... 

Téma: Kicsit gondban vagyok, mert bár látszólag egyértelműek a motívumok, valahogy nem állnak össze egésszé. A felszínen ugye adott, hogy a két, minden szempontból ellentétes ember összecsiszolódik és közben mindkettő nyer valamit a másik világából, de ebben a történetben ez elég egyoldalú, és abban sem vagyok biztos, hogy mindez mennyire tekinthető egy jelképes, társadalmi sztorinak. Ha "csak" annyiról akarna szólni, hogy hogyan válnak főhőseink barátokká, akkor meg megint csak nagyon egyoldalúan mutatták be ezt a kapcsolatot.

Tartalom: A szerkezet keretes, aminek ebben az esetben nem látom értelmét, hogy miért kell előre megmutatni a két ember viszonyát. Az alaphelyzet és a karakterek fő vonásait hamar felállítják, és innentől kezdve tulajdonképpen már nem látunk érdemi haladást a történetben: adott a tehetős, kifinomult, tehát fejben erős Philippe, illetve a testben erős, izgága, proli Driss. Ketten adnak ki tehát egy tökéletes embert, ami lehetne egy jó motívum, de nem kezdenek vele semmit, Philippe nem lesz Driss esze vagy szellemi mentora, kizárólag azt látjuk, ahogy Driss a főnöke ösztönös avatárja lesz, és amennyire lehet, Driss megtanítja neki élvezni a testi örömöket újra. Lehetne egy motívum az, hogy Driss tulajdonképpen egy angyal, hiszen elsősorban itt Philippe jön rendbe magával, de ahhoz képest túl sokat kapunk Driss magánéletéből. Ez pedig lehetett volna a harmadik jó motívum, mert míg Philippe a fehér (de béna) elitbe tartozik, addig Driss az életerős fekete, a gettóból jön, börtönviselt, afrikai bevándorló a gyarmatról. De ezzel a szállal sem történik semmi, nem egyeznek ki társadalmi csoportok, az egyetlen pici változás, hogy az erősen patriarchális Driss idővel képes lesz felvenni a női szerepet főnöke gondozójaként. És végül, ha ez barátság lenne, akkor a két főhősünk részt venne egymás életében, de itt egyedül Driss vesz részt Philippe-ben. Lehetett volna ennek egy gúnyos élt adni utalva a fennálló társadalmi különbségekre, ahol Driss a joviális házi rabszolga, de ez határozottan meg se fordult a rendezők fejében. A történet egyébként javarészt vígjáték, a humor forrása pedig adott Driss-ben, aki proliként beszabadul a kifinomult világba és elefántként zúzza össze maga körül a porcelánokat.

Forma: Nem figyeltem meg vizuális motívumokat, de úgy nagyjából minden a helyén van. A színek jellemzően melegek. A karakterek szerintem kissé túlzóak lettek, egyikük sem viselkedik úgy, ahogy a való életben tennék. A Driss-t alakító színész elnyerte a legjobb színésznek járó díjat, de nekem jobban tetszett Philippe visszafogottabb alakítása. Bár nem egy zenés film, de többször fontos szerepet kap a zene; a fő témája megindító tud lenni, és van egy táncjelent, ahol le a kalappal Driss előtt, csak annak nem láttam értelmét, hogy miért pont ezeréves diszkóslágerekre ropja 2011-ben. Hát ez a bekezdés nem lett túl részletes, de ennyi van benne.

Élmény: Nem élek barlangban, annak idején láttam, milyen népszerű lett a film, és ismertem innen-onnan a premisszáját, hogy ez egy megható film egy tolókocsis és ápolója életigenléséről. Hogy ennek a népszerűségnek mi az oka, az internet is csak találgatja, mert elég nagy törés van a nézők és a kritikusok között. Én az utóbbiakkal vagyok, a fenn részletezett okok miatt, mintha nem mertek volna beleállni egyik nyilvánvaló témába se, és pont ettől nem lett annyira megható vagy humanista sem a szememben, mint amennyire az emberek tartják, hiszen hiányzik belőle a valóság ridegsége, amivel szemben felmutathatná magát.

Érdekességek

• Korábban láttuk: 
  • Omar Sy (Amerika Kapitány, Jurassic World)
  • Clotilde Mollet (Amelie csodálatos élete)
• Ahogy a filmben is elhangzik, a történet alapja valós, bár azt nem tudtam kideríteni, hogy mennyire. Mindenesetre valódi főhőseink egy algír ápoló és a 19. századi pezsgőkészítő cég, a Pommery örököse, Philippe Pozzo di Borgo (1951-2023), aki épp tavaly hunyt el 72 évesen.
• A film minden idők egyik legsikeresebb francia filmje lett, csináltak is belőle azonnal rosszul sikerült remake-eket Indiától Amerikáig.