Kukázók (2000)

2023. január 14. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Agnes Varda
Műfaj: dokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 2000, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/kukazok-a-guberalok-es-en-les-glaneurs-et-la-glaneuse/movie-47611

Cselekmény, téma, tartalom: A kukázók, pontosabban a gyűjtögetők alatt az eredeti cím azokat a szegényeket érti, akik aratás után még összeszedték a maradék termést. Bár a jelenség javarészt eltűnt a mezőgazdaság gépesítésével, szegények továbbra is vannak, Varda pedig már az elején önmagát is gyűjtögetőnek nevezi, csak ugye nem mezőgazdasági, hanem filmes értelemben. (Bár ez a hasonlata szerintem nem annyira áll meg, hiszen nem hátrahagyott filmeket gyűjt, mint mondjuk a Cinema Paradiso (1988) utolsó jelenete). Előbb vidéki, majd városi környezetben néz szét a gyűjtögetést illetően, de megmutatja a jogi szabályozását, a hatalmi rendszerét (kik hagyják a tulajok közül és hogyan), valamint művészeket is, akik hulladékból alkotnak. Nem tudom, a helyszínek jelentenek-e valamilyen koncepciót, mindenesetre járunk a tengernél, szántóföldön és gyümölcsösökben is. Végül azokat láthatjuk, akik nem feltétlenül anyagi okokból próbálnak újrahasznosítani, hanem tudatosan lépnek ki a társadalmi normák kereteiből. Valahogy azonban mégis úgy érzem, hogy ez az egész csak egy ürügy, mellékszál, hogy Varda játszhasson egyet. A rendező folyamatosan jelen van, beszél élményeiről, érzéseiről, öregségéről (a film megjelenésekor 72 éves), de hiányzik valamiféle rendezőelv, koherencia. Gyűjtögeti élményeit, amelyek a forgatás során érik, és érzésem szerint próbálna metafizikai síkra terelődni, de nem sikerül. Talán nem is akarta, csak elindítani a gondolatspirált.

Forma: A legfontosabb formai eleme, hogy a játékhoz az akkor még viszonylag ritkaságszámba menő, digitális kézikamerát választott, magyarul nem volt szüksége stábra (de azért voltak vele), könnyedén előkaphatta, ha épp szükség volt rá. Ennek a legbeszédesebb (és a fentieket igazoló) pillanata az volt, amikor egyik kezében a kamerával felvette a másik kezét vagy amikor véletlenül "megtáncoltatta" a fedőjét (ezt az érti, aki látta). Tehát egy sokkal szubjektívabb és spontánabb, bár nem intimebb stílust tudott alkalmazni, és ezen felül még látszott főleg az elején, hogy ahogy Godard is eljátszott a 3D-vel a Búcsú a nyelvtőlben (2014), úgy Varda is próbálgatta, mikre képes az új eszköz - ezek viszont nem hordoztak többletjelentést, a játék maga volt a lényeg. A metafizikai síkra terelést jelezte, hogy rendszeresen próbált festményeket levideózva mozgóképpé varázsolni őket, majd egy alkalommal még a vihart ábrázoló festményt kivitette a viharba is. Még érdemes szót ejteni a zenéről annyiban, hogy beemelt korabeli hip hopot is, bár nem érzem, hogy különösebben passzolt volna a film hangulatához, még ha szövegben illett is.

Élmény: Úgy indult, mint egy újhullámos Godard-film, majd a társadalmi problémákra térve azt hittem, egy latinos társadalomkritika lesz, a művészeteket taglaló szakaszoknál kiarosztamis hatást véltem felfedezni, de végül erősebbnek bizonyult a személyes szál. Nem filozofálni próbált, csak átadni a személyes élményeit. Helyenként ez sikerült, összességében szerintem nem.

Érdekességek

A filmben bemutatott szakács, Edouard Loubet a La Bastide étteremben dolgozik jelenleg; Jean Laplanche borász-filozófus 2012-ben elhunyt; Louis Pons képzőművész még alkot.
Varda 2002-ben kijött egy második résszel is, amiben újra felkereste korábbi alanyait.

Országinfó

Földrajz: Franciaország Nyugat-Európában van, de világszerte vannak még területei Óceániától Amerikáig. Hétszer nagyobb Magyarországnál, éghajlata és földrajza változatos, a déli mediterrántól az északi hegyvidékiig terjed. Itt található Európa legmagasabb hegye.
Társadalom: Közel 70 millió lakosa van, túlnyomó többségük francia, kb. fele keresztény, bő harmada ateista, gazdasága az egyik legfejlettebb, alacsonyak a társadalmi különbségek és fejlett a demokráciájuk.
Történelem: Franciaországot már közel kétmillió éve lakják, de igazán csak kb. tízezer éve állandósult és gyarapodott népessége a jégkorszak végével. Az i. e. 5. század óta főleg a kelta gallok lakták, amíg Róma az i. e. 1. században el nem foglalta. Germán népek már a 3. századtól támadták a területet, míg végül az 5. századra összeroppant Róma és germán királyságok vették át a helyét, közülük is a frankok nőttek a legnagyobbra. A 8. században sikeresek ellenálltak az arab hódításnak, de a 9. század viking támadásainak már nem sikerült, így fordulhatott elő, hogy pl. az ország egy részének hercege az angol uralkodó lett, illetve hogy a királyság egy polgárháború után három részre oszlott, ennek nyugati harmada lett a mai Franciaország. A fentiekből adódóan tört ki Anglia és Franciaország között a százéves örökösödési háború a 14-15. századokban, ami a nagy pestisjárvánnyal megspékelve kiirtotta a lakosság felét. A 16. században vallási alapon tört ki polgárháború milliók halálát okozva, de közben megindult a gyarmatosítás, megkaparintották Észak-Amerika, Észak- és Nyugat-Afrika egy tekintélyes részét. A 17. században Richelieu bíboros ténykedésének köszönhetően az uralkodók lassan központosították hatalmukat és ez sikeres terjeszkedéshez vezetett, a világhatalmi játszma fenntartása azonban a 18. századra már meghaladta a királyság erőforrásait, ami a felvilágosodás népszerűvé válásával forradalmat hozott, meghirdetve az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. A 19-20. századok során főleg a németekkel vívott háborúik voltak meghatározóak, a nagy veszteségek pedig arra ösztönözték a feleket, hogy ellenségeskedés helyett együttműködésben gondolkozzanak, így lett az ország vezető tagja az ENSZ-nek, NATO-nak, EU-nak.
Film: Az első ismert filmet a franci Le Prince jegyzi 1888-ból, hagyományosan a mozi kezdetét pedig a francia Lumiere-testvérek 1895-ös párizsi vetítéséhez kötjük. Nem kevésbé jelentős Melies, aki kimaxolta a korai filmes trükköket és talán a leginkább felelős a történetalapú film létrejöttéért. A francia filmipar volt az amerikai és az olasz mellett a legjelentősebb, míg az európai mozit el nem söpörte az első világháború, így a többiekhez hasonlóan a franciák is új utakat kerestek, az övéké a lírai realizmus lett. Bár addig is voltak egyedi rendezők, a nagy megújulást, az újhullámot A négyszáz csapáshoz (1959) kötik, amely a szokatlan témájú és képi világú, szerzői filmezést részesítette előnyben. A francia filmipar azóta is az egyik legjelentősebb, az egyik legfontosabb filmes fesztivál a cannes-i.
Fontosabb filmek a blogról:
- Európa: Roundhayi kerti jelenet (1888), A munkaidő vége (1895), A vonat érkezése (1896), Utazás a Holdba (1902), A vámpírok (1916), Patyomkin páncélos (1925), Jeanne d'Arc szenvedései (1928), Az ember a felvevőgéppel (1929), Az Atalante (1934), A játékszabály (1939), Biciklitolvajok (1948), A négyszáz csapás (1959), Kifulladásig (1960), Nyolc és fél (1963), Persona (1966), 2001: Űrodüsszeia (1968), A tükör (1975), Fanny és Alexander (1982), Sátántangó (1994), Rejtély (2005), Holy Motors (2012)
  - Nyugat-Európa: A munkaidő vége (1895), Utazás a Holdba (1902), A vámpírok (1916), Jeanne d'Arc szenvedései (1928), M (1931), Az Atalante (1934), A nagy ábránd (1937), A játékszabály (1939), A szerelmek városa (1945), A négyszáz csapás (1959), Kifulladásig (1960), Megvetés (1963), Vétlen Baltazár (1966), Playtime (1967), Jeanne Dielman (1975), Soá (1985), Szép munka (1999), Rejtély (2005), Holy Motors (2012)
    - Franciaország: A munkaidő vége (1895), Utazás a Holdba (1902), A vámpírok (1916), Jeanne d'Arc szenvedései (1928), Az Atalante (1934), A nagy ábránd (1937), A játékszabály (1939), A szerelmek városa (1945), A négyszáz csapás (1959), Kifulladásig (1960), Megvetés (1963), Vétlen Baltazár (1966), Playtime (1967), A mama és a kurva (1973), Soá (1985), Szép munka (1999), Rejtély (2005), Holy Motors (2012)