Tartalom

A terhes Beatrixet (Uma Thurman) esküvőjén lövi agyon Bill (David Carradine) és válogatott bérgyilkos-alakulata. Beatrix azonban valami csoda folytán életben marad, és négy év kóma után felébred. Terhessége megszakadt, bosszút akar állni Billen és csapatán. Először Japánba utazik, hogy a csapat egykori tagjával végezzen, aki jelenleg a jakuza feje, majd visszatérve Amerikába a kés-specialistát is megöli. Mint kiderül, egykor Beatrix is a csapat tagja volt, Bill szeretője, és a gyerek, akivel terhes volt, szintén Billé. Azért hagyta el a férfit, hogy gyerekük ne ebben a gyilkos közegben nőjön fel. Beatrix folytattja bosszúhadjáratát, de a többiek már számítanak rá, és még nem is sejti, hogy gyereke is életben van...

A történet esetünkben kevésbé fontos. nagyjából összefoglalható abban, hogy az anyaság miatt hogyan értékeli át egy nő az addigi egocentrikusabb életét. persze sántít a dolog, hiszen amíg abban a tudatban van, hogy nincs gyereke, újból visszatér Beatrix régi életmódjához. A lényeg inkább a megvalósításban van, amely Tarantino, a rendező szokása szerint más más filmekre való utalásokból áll. A Kill Billben ezek a filmek a távol-keleti harcművész filmek és a westernek, az ő sítlusukat gyúrta össze sajátjával. A kérdés csak az, hogy ennek így mi értelme volt, mert mondanivalója nincs igazán, paródiának sem paródia.

Megvalósítás

Persze Tarantino nem is történetei mélysége miatt szerethető, hanem a sítlusa miatt, amely könnyeden erőszakos, humoros, hangulatos. Legfontosabb megjegyezni, hogy a filmet hossza miatt kényszerűségből kettévágták és fél év különbséggel mutatták be őket. Azonban nemcsak emiatt kétrészes film, ugyanis a két fél meglehetősen eltérő. Míg az első egy gyors tempójú, vérben úszó erőszakorgia, addig a második sokkal lassabb, drámaibb hangvételű, karakterekre koncentráló darab. Az első fél a japán popkultúrán alapszik, a második inkább a kínain és a westernen (hála néked internet, elhivatott embereknek köszönhetően itt olvasható a teljes referencia lista). Az első rész felvezeti a történetet és a karaktereket, a második végez velük (pl. az első részben a jakuzafőnök kivételével csak a szereplők jelenlegi állapotát ismerhetjük meg, illetve pl. Billt rejtélyesen nem mutatják, Beatrix nevét pedig kisípolják - és nem sípolják ki, de ez egy másik poén). Fentebb már említettem, hogy nem paródia a film. Tarantino filmjéről beszélünk, és ha ezt esetleg elfelejtenénk, már az elején jelzi már-már Gyalog galopp sítlusban, hogy az egész egy vicc, nem kell komolyan venni. Annál is inkább, mert elképzelhetetlenül túlzóak az akciójelenetek, nem lehet rajtuk nem nevetni, bármennyire is véresek. és ez tönkreteszi a hangulatot, mert a drámaibb részek, amelyek katartikusak lehetnének, nem működnek a hülyéskedés miatt.

Ahogy Ebert írta, a film olyan, mint egy zseniális gitárszóló: Tarantino elképesztően sokszínű módszereket dob be a vizzális gyönyör érdekében, de ahogy a történetnél, ezekből is hiányzik szerintem valamiféle rendező elv, ami a mondanivalót erősítené. Szép képek, szokatlan kameraszögek, osztott képernyő, gyors vágások váltogatják egymást. Ahol a hangulat megkívánja, ott fekete-fehérbe váltanak a színek, egy hosszabb japán epizód pedig végig anime-stílusban készült. A karakteres zene ugyancsak mindig az adott stílushoz passzol. Hogy mennyire karakteresek, azt jól bizonyítja, hogy idáig fogalmam se volt róla, hogy ezek ebből a filmből vannak, de mégis ismertem már őket. A western betétdalnál is azt hittem, hogy ez egy ügyes Morricone-utánzat, aztán mint később kiderült, nem utánzta, hanem valódi Morricone volt :D.

Élmény

Tiszteletadásnak tekintik az adott korszak filmjei felé, de szerintem  az még önmagába kevés, hogy összegyúrja azok elemeit saját stílusával, illett volna továbblépni valamilyen szinten. Monadnivalója nincs, és képileg hiába látványos, ha azzal nem szolgál semmilyen célt azon kívül, hogy látványos. Szórakoztató, de nem érzem többnek annál, mint amennyi látszik belőle.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattun kkorábban: Uma Thurman (Ponyvaregény), David Carradine (Aljas utcák), Michael Madsen (Kutyaszorítóban), Daryl Hannah (Szárnyas fejvadász), Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Ponyvaregény, Csillagok háborúja)
- Lawrence Bender producer több Tarantino-filmben is rendszeresen cameozik. Szerepelt már a Kutyaszorítóban, és a Ponyvaregényben is.
- A vidéki apa-fia serifpáros ugyancsak rendszeresen visszatérő karakterek Tarantino univerzumában. Őket a valóságban is apa és fia lakaítják, Michael és James Parks.
- Az alapötletet Tarantino és Uma Thurman közösen álmodták meg a Ponyvaregény forgatása alatt.