Cselekmény: A posztapokaliptikus Amerikában vagyunk, ahol a Panem nevű ország tizenkét körzetre és egy fővárosra oszlik; a fővárosiak technológiailag fejlettek és hedonisták, míg a körzetek lakói középkori szinten élve éheznek és a fővárosért dolgoznak, a karhatalom pedig vaskézzel fogja őket, bő hetven évvel korábban ugyanis egy lázadás nagy vérfürdőbe torkollt. Emlékeztetés és büntetés gyanánt azóta minden évben egy kamasz lánynak és fiúnak minden körzetből össze kell gyűlnie egy élet-halál harcra, amit persze a tévé közvetít.

Főhősünk, Katniss gyakran kiszökik az elzárt szektorból íjával vadászni, és természetesen amikor eljön az idő az "éhezők viadala" sorsolására, Katniss húgát húzzák ki, nővére pedig azonnal jelentkezik a helyére. A fiúk közül a pék Peetat választják. A viadal szabályai és a tévés közvetítések miatt Peeta hamar megérti, hogy el kell tudni adniuk magukat, a sztorijukat a nézőknek és szponzoroknak előnyökért cserébe, míg Katniss naivan és magát megjátszani nem igazán tudva dacol mindenkivel. Peeta nem teljesen alaptalanul szerelmet vall neki a műsorban, a taktika beválik, többek között ennek köszönhetően az egyik legnépszerűbb versenyzők lesznek. A viadal kezdetével brutális gyilkolászás indul, Katniss elmenekül jó messzire és elrejtőzik, de később együttműködve egy másik, még kislány versenyzővel barátságot köt. Amikor a kislány meghal és Katniss minden tiszteletet megadva neki elbúcsúztatja, a kislány körzetében a tévéadást látva lázadás tör ki, és ezzel Katniss egy csapásra a fővárosiak igazságtalan elnyomása elleni küzdelem jelképévé válik. Miután csak Katniss és Peeta maradnak, inkább mindketten öngyilkosok lennének, minthogy megöljék a másikat, a játékvezető (Wes Bentley) viszont aggódik, hogy a népszerű "szerelmespár" halála további elégedetlenségekhez vezetne, ezért inkább mindkettőt győztesnek nyilvánítja, ám e szabályszegés rámutat a hatalom sebezhetőségére - Snow elnök (Donald Sutherland) el is teszi a játékvezetőt láb alól azonnal.

A második rész elején Katniss és Peeta hazatérhetnek, de továbbra is el kell játszaniuk a szerelmespárt és turnézniuk kell a körzetekben Snow-t népszerűsítve, azonban ez csak olaj a tűzre, Katniss-t látva az emberek egyre bátrabban dacolnak a hatalommal - a hatalom pedig egyre keményebben válaszol. Hogy megszabaduljanak a kivételezett helyzetű viadal-nyertesektől, Snow és az új játékvezető, Plutarch (Philip Seymour Hoffman) új viadalt hirdetnek, ezúttal a korábbi nyertesekből válogatva. Az előző viadaltól még mindig gyakran sokkos állapotba kerülő Katniss és Peeta így mehetnek vissza küzdeni még veszélyesebb ellenfelekkel...

Téma: Az első két részben a hangsúly még inkább a médiamanipuláción van, és ez a motívum megmarad végig jelentősnek, de a második résztől egyre jobban felerősödik a politikai machináció. Na meg persze az egész történet körítése az elnyomás elleni küzdelem, de ebben igazából nincs érvelés -  de hát egy kamasz filmről beszélünk.

Tartalom: Elöljáróban tehát jegyezzük meg, hogy a történet alapja a sikeres "fiatal felnőtt" kategóriájú könyvtrilógia, illetve hogy nem olvastam a nyilván részletesebb könyveket. Az első rész nagyon gyorsan felvázolja a posztapokaliptikus helyzetet, majd főhőseink elutaznak a fővárosba, ahol szembesülnek vele, hogy nem egyszerűen meg kell küzdeniük életükért e modern gladiátorjátékban, hanem közben ki kell szolgálniuk a nézői igényeket is. Peeta ebben sokkal ügyesebb, kár, hogy kevesebb játékidőt kap, mert a karaktere árnyaltabb a sokkal idealisztikusabb Katniss-nél. Katniss viszont egy erkölcsi lángoszlop, hajlíthatatlan, és fennakad rajta a rendszer. Eddigre már elmagyarázzak a rendszer működését, ami a viadal adta egyetlen, ici-pici reményre épül, hogy lesz egy túlélő és nem neked kell élet-halál harcot vívnod, ez az egyetlen szelep, ami miatt nem tör ki azonnal lázadás a durva elnyomással szemben. Katniss kiállása a tévében azonban országszerte lelki erőt ad az embereknek. A második rész már politikusabb, egyrészt mert több teret adnak a brutális elnyomásnak (kivégzések, vegzálás, korbácsolás), másodszor pedig mert kilép a viadal keretei közül az országos ellenállásba. A harmadik-negyedik részre Katniss megérti, hogy a politikai manipulálásról szól, az eszközökben egyik oldal sem válogat, noha nyilván nem mindegy, milyen életet nyújt a küzdelem után az embereknek. Ahogy előbb írtam, Peeta karaktere kezdetben legalábbis árnyaltabb és emberibb, mert nem olyan rendíthetetlen és erős, mint Katniss, aki viszont szerencsére szintén nem egy golyóálló szuperhős, ő is folyamatosan fél, szenved, szorong, menekülne sokszor inkább. Snow karaktere sajnos csak simán gonosz (bár nem elvetemült), pedig lehetett volna árnyalni azzal, hogy a rendet és a népe biztonságát előrébbvalónak tartja a szabadságnál és egyenlőségnél, és akkor mindjárt izgalmasabb lesz, mert két jogos világnézet csap össze. A legnagyobb probléma számomra az volt, hogy nem ismerjük meg behatóan a világot, ami főleg a negyedik részre röhejesen kicsire megy össze, és így súlytalanná válik, nem fenyegető.

Forma: Az első részben sokan a film szemére vetették, hogy sokat rángatózik a kamera, de ez nem igaz; én utálom az akciójelenetek közbeni kamerarángatást, mert nem lehet látni, mi történik, de itt nem ez volt a cél, hanem Katniss nézőpontjának felvétele. Ennek köszönhetően impresszionista kamerakezelést láthattunk, ami követi Katniss lelkiállapotát, zaklatott nézőpontját, ez nem ugyanaz, mint a rángatózás, amiből egyébként szintén volt. Az első rész rendezője kiszállt a túl gyors munkatempó miatt, így a többi rész képi világa már kevésbé volt érdekes, de egy-egy jobb beállítás azért mindig volt, vagy pl. a csatornajelenet szinte már egy horrorfilmes hatásúra sikerült remek hangulattal. Az animáció a mutáns lényeknél bántóan mesterséges volt, amúgy szerencsére nem vitték túlzásba. A színvilág a körzetekben szürke, a fővárosban színes, de nem eléggé, ahhoz képest, hogy egy hedonista, gazdag világot kellett volna megjeleníteniük. Épp nemrég emlékeztem meg a Zsivány Egyes (2016) kapcsán, hogy a díszleteknek és a jelmezeknek jót tett, hogy egy ötven évvel ezelőtt elképzelt jövőképet kell követniük, mert ettől valóban más lesz, mint a mai világunk; ez most szépen tettenérhető volt, mert hiába voltak látványosak az extravagáns jelmezek, érezhetően a mai szemléletből alakultak ki. Ez nem baj, csak megjegyzés. Ami a hangot illeti, voltak a fülemnek erősebb pillanatok; az első részben például viszonylag sok volt a csend, kevés a párbeszéd, vagy Katniss hangszerek nélküli, egyszerű dalai is jól működnek, de ugye meg kell említeni a poszáta madár dalát is, ami az egész ellenállás jelképeként rendre visszatér. A második és a negyedik részben fel se tűnt a zene, a harmadikban valamiért viszont hangsúlyosabbak voltak mind a visszatérő motívumok, mind a klasszikusabb vonós betét, és ez megint csak jót tett a hangulatnak. Apropó, hangulat: míg az első rész kifejezetten brutális volt a viadal barbár gyerekgyilkosságai miatt, a második pedig a karhatalmi erőszak miatt, addig az utolsó, kettéosztott részben már csak jó és rossz felnőttek álltak egymással szemben, és személytelen gyilkolászás volt gépfegyverekkel, ami megint sokat rontott az átélhetőségen. Végül a színjáték: rossz senki nem volt, a Cinnát alakító Lenny Kravitz rocksztárban kellemesen meglepődtem, mert egész vállalható volt, Coin elnökön pedig jól szórakoztam, hogy mennyire lehet nehéz rossz színészt játszani egy jó színésznek. És a lényeg persze: a sorozat egyik legnagyobb szerencséje, hogy Jennifer Lawrence lett Katniss, aki iszonyat jó, amikor szenvedést kell mutatnia látványosan, de mondjuk a második rész végét, amikor el kellett volna játszania arcjátékkal egy érzelmi utat, az kissé még mesterkélt lett. Az első rész után pedig már Oscar-díjasként tért vissza (egy másik szerepért), szóval nagy fegyvertény volt, hogy ő lett a film arca.

Élmény: Nem több ez egy közepesen izgalmas tini akciófilmnél némi társadalomkritikával (média, politika), de odafigyel és viszonylag realisztikusan ábrázolta a szereplői lelki világát is, ami azért nem jellemző, hiszen a hollywoodi filmekben a jó legyőzi a rosszat és minden hepi, itt azonban minden erőszak sebet ejt főhőseink lelkén és sosem teszik túl magukat a szörnyűságeken. Eddig rendben is volnánk, de a második résztől egyre jobban kezdett zavarni a diktatúra természete, ami itt szinte egy pusztán erőszakkal fenntartott rendszer, és ez a 21. században, az irányított demokráciák térnyerésének idején már nagyon elavult disztópia. És emiatt sajnos elvesztette átélhetőségét, túlságosan meseszerű, távolságtartó lett. Amíg tudunk Katniss-szel azonosulni, addig élvezhető a film, de összességében nézve a sztori nagyon kevés.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Woody Harrelson (Az őrület határán, Nem vénnek való vidék)
  • Elizabeth Banks (Pókember, Kapj el ha tudsz)
  • Stanley Tucci (Amerika kapitány, Transformers, Spotlight)
  • Donald Sutherland (MASH, Ne nézz vissza, Huszadik század, Party zóna)
  • Wes Bentley (Amerikai szépség, Csillagok közt)
  • Toby Jones (Mezítelenül, Harry Potter, Amerika Kapitány, Jurassic World)
  • Jack Quaid (Oppenheimer)
  • Paula Malcomson (Halálsoron)
  • Philip Seymour Hoffman (Twister, Boogie Nights, A nagy Lebowski, magnólia, Majdnem híres, Kótyagos szerelem, The Master)
  • Jeffrey Wright (Casino Royale, Batman)
  • Jena Malone (Donnie Darko)
  • Amanda Plummer (Ponyvaregény)
  • Julianne Moore (Elkülönítve, Az elveszett világ, Boogie Nights, A nagy Lebowski, Magnólia)
  • Mahershala Ali (Holdfény)
  • Natalie Dormer (Amerika Kapitány)
  • Wes Chatham (Tenet)
  • Elden Henson (A pillangó hatás)
  • Eugenie Bondurant (Harcosok klubja)
  • Gwendoline Christie (Csillagok háborója)
• Donald Sutherland idén hunyt el 88 évesen; Philip Seymour Hoffman még a trilógia befejezése előtt, 2014-ben hunyt el 46 évesen a drogoktól.
• A filmvégi kisgyerekeket Katniss unokatesói "játszották"