Cselekmény: 1823, Északközép-Amerika. A prémvadászokra a törzsfő elrabol lányát kutató arikara indiánok támadnak, a kb. negyvenfős csapat nagyja odavész. A kalauzuk, Glass (Leondardo DiCaprio) egy időben szintén indiánokkal élt, amíg le nem mészárolták a faluját. Félvér fia is vele van, a megmenekülőknek azt javasolja, hogy hagyják el a hajójukat, és inkább a hegyekbe húzódva próbálják meg kikerülni az üldözőiket. Pechére felderítés közben egy medve támad rá és félholtra marcangolja, mire Glass-nek sikerül végeznie vele. Szerencséjére a csapat maradék tagja megtalálja és magukkal viszik, amíg tudják, a magaslaton azonban fennakadnak és a csapat egy része vele marad, hogy majd ha meghal, eltemessék. A hátramaradókkal van az örök elégedetlenkedő Fitzgerald (Tom Hardy) is, aki a kezdetektől feleslegesnek és öngyilkosságnak egyenlővel gondolja a haldokló Glass cipelését, ezért eutanáziaképp végezne vele, de Glass fia megakadályozza, a dulakodásban viszont Fitzgerald leszúrja. Azt hazudva társának, hogy a fiú eltűnt, az arikarák pedig a közelben vannak, magára hagyják a fekvőbeteg Glass-t...

Téma: Glass anekdotikus alakjáról már több mű született, azok témája a bosszúvágy és a megbocsájtás, itt azonban ezek hiába részei a történetnek, teljesen jelentéktelennek tűnnek az egzisztencialista "életben maradni" mellett.

Tartalom: A fő cselekményszál végtelenül egyszerű, a játékidő nagy részében Glass a sérüléseivel küzdve próbál egyedül túlélni a vadonban. Elméletben a bosszú hajtja, amiért Fitzgerald megölte a fiát, de ez a bosszúvágy szinte sosem látszik, mert a túlélésen van a hangsúly. És most felsorolhatnám azokat a cselekménypontokat, amik a bosszúról szólnak, de egyszerűen nem látom értelmét. Pedig megjelenik a keresztény jelképrendszer is, de semmi keresztényit nem érzek a történetben, sőt, mintha épp kigúnyolná azzal, hogy a történet tele van rideg önzéssel, és a jócselekedetekben sem érzek melegséget. Ellenben amit hangsúlyoznak szóban is, az a túlélés, a történet visszatérő mondata, hogy lélegezz, amíg tudsz, és amíg lélegzel, addig élsz. A természet lehetne még egy főszereplő, de megint jellegtelen: se nem igazán aktív vagy passzív vagy közönyös vagy adó, egyszerűen csak van, de nem realistán. Ami a karaktereket illeti, Glass viszonylag egyenes alkat, mert nem látok benne nagy drámai küzdelmeket talán azt az egy pontot leszámítva, amikor hagyja Fitzgeraldnak, hogy meggyőzze, hogy adja fel életét. Innentől kezdve csak küzd és megy előre, és a filmvégi záróképkockákat nem spoilerezem el, de ugyanezt olvastam ki belőlük. Sokkal izgalmasabb karakter Fitzgerald, mert az ő szempontjából nézve alapvetően nem tudom nagyon elítélni, többnyire kényszerhelyzetben volt. Állandóan jár a szája ellenérveket felhozva minden helyzetben kezdve a kegyes haláltól a vallás kigúnyolásán át a bosszú értelmének megkérdőjelezéséig, és végeredményben ő is csak túlélni próbál.

Forma: Zene gyakorlatilag nincs, csak néha kapunk egy-egy lassú, rövid vonóst a mindent uraló tájképek csendjét megszakítva, amik nagyon szépen fényképezettek. De nem ez a vizualitásának igazi ereje, hanem a sok nézőpontot felvevő kameraállás (gyakran kicsit alulról, közelről), és ezektől a film teljesen átélhető lesz, ahogy a kamera követi egy-egy karakter tekintetét megszakítás nélkül fel-alá, jobbra-balra fordulva. Ez már az első jelenetben, a támadáskor is nagyon szépen látszott és nagyon hatásos is volt, teljesen elborzasztott az erőszak, mint amikor az ember először látja a Ryan közlegény megmentését (1998). Ugyanilyen a híres medvetámadás is (ami egyébként egy szakértő szerint teljesen hiteles), de tényleg bármelyik jelenetet ide lehetne venni. A zuhanós volt még nagy kedvencem váratlansága miatt. A jeleneteket mindig naplementekor vették fel, amitől lesz ugye a filmeknek egy hangulatuk, bár ezt most nem a fény okozta, hanem inkább annak hiánya. A színészek rendben vannak, DiCaprio Oscart nyert érte, de szerintem Fitzgerald érdekesebb karaktere miatt a színjáték is élvezetesebb volt esetében.

Élmény: A történet nem lett semmilyen, pedig mekkora film lehetett volna ebből, ha ez összejön! A fent említett kameranézőpontos megoldások miatt ugyanis annyira átélhető és szép volt a film képi világa, hogy megborzongtam az erőszaktól, a kegyetlen ridegségtől, attól, ahogy belegondoltam, hogy korábban milyen nehéz élete lehetett az embereknek, és mennyire hálásak lehetünk, hogy ilyen jó körülmények között élhetünk (már aki, ugye, de azért sokkal több embernek jó most, mint kétszáz éve). Mienk az erkölcs luxusa, hogy nem kell nagy áldozatokat hozni nap mint nap, és talán sosem. Olyan érzésem volt, mintha a Mother of George-ot (2013) vegyítették volna a Saul fiával (2015). Mindenképpen ajánlott, sokkal kevesebbre számítottam, de sokkal több is lehetett volna.

Érdekességek

• A főszereplőket korábban láttuk:
  
  • Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Viharsziget, Eredet, Django elszabadul, A Wall Street farkasa)
  • Tom Hardy (Eredet, A sötét lovag, Mad Max, Dunkirk, Pókember)
  • Domhnall Gleeson (Harry Potter, Csillagok háborúja)
• Hugh Glass (1783-1833) tehát egy elvileg létező személy volt, aki arról híres, hogy túlélt egy medvetámadást, ám hitelessége nem bizonyított. Állítólag kalózok fogságába keveredett, mielőtt onnan úszva elmenekült, eközben pedig indiánok fogságába esett, így lett családja. A története a fiát nem említi, a hazaútja kevésbé volt izgalmas, mint a filmben, többnyire tutajjal a folyón haladva ért el a legközelebbi településig, na nem mintha ilyen állapotban 300 km-t utazni másfél hónapig ne lenne nagy dolog. A filmmel ellentétben a róla szóló sztorik lényege, hogy bár Bridger és Fitzgerald után ment bosszút állni, megbocsájtott nekik végül: előbbinek fiatalsága miatt, utóbbinak, mert időközben bevonult, és katonát nem ölhetett meg, különben kivégzik. Tíz évvel későbbe egy arikara támadásban halt meg.
• A pauni indiánok egy ma bő 3000 fős törzs, akiket az európai betegségek is az őslakos háborúk gyérítettek meg Az arikarák talán a 15. században váltak ki a paunikból, a 18. században nagy részüket elvitte a himlő, most kb. 800-an élnek.
• A film egy 1971-es remake-je, annak Richard Harris volt a főszereplője.