Tartalom:

A mintafiatalok, Janet és Brad barátaik esküvőjén felbuzdulva eljegyzik egymást, majd egy ismerősükhöz indulnak, ám defektet kapnak. Esik és már este van, ezért bekopognak a legközelebbi kastélyba telefonálni. Ezt hamar megbánják, a kastély ugyanis tele van fura emberekkel, különösen a transzvesztita házigazda, Frank N. Furter révén, aki épp sikeres kísérletet hajtott végre: létrehozta és életre keltette a tökéletes testű Rocky Horrort saját kéjelgésére. Éjszakára az ifjú jegyeseket külön szobába zárják. Frank meglátogatja a még szűz Janetet és sikeresen elcsábítja, majd átmegy a szintén szűz Bradhez, és őt is...

Sokféle témát látnak bele az emberek a történetbe (nem alaptalanul), de szerintem kezeljük helyén a dolgokat, és a kevésbé hangsúlyos részekkel ne foglalkozzunk, ha van egy központi téma, ami esetünkben a céltalan élvezkedés annak előnyeivel és hátrányaival. Előnye maga az élvezet, hátránya pedig annak túlzásba vitele, amikor már nincs célja, csupán önmagáért hajszoljuk.

Megvalósítás:

A történet a jófiúk és jókislányok világával nyit, egy vidéki, templomi esküvővel, ahol a szolidan öltözött, szinte már nyomi Janet és Brad eljegyzik egymást, miközben a háttérben ironikusan temető és koporsók vannak, no meg hangsúlyosan az Amerikai gótika. A pár tipikus, sótlan nyárspolgárrá válna, ha nem tévednének be az idegen bolygóról érkezett őrült tudóshoz, Frankhez, aki mindent figyelmen kívül hagyva csak a szexnek él, de fokozatosan feltárul előttünk ennek az életstílusnak az árnyoldala is, például Eddie személyében (Meat Loaf), aki Frank szeretője volt korábban, de több egy testnél, ezért Frank inkább hidegre tette (majd megölte és megette). E kulturális sokknak köszönhetően azonban főleg Janet előtt feltárul a szexualitás világának öröme és teljesebb emberekké válnak. A történetszál vezetését segíti egy narrátor, aki egyben tárgyilagos megfigyelője is az eseményeknek. Na de hogy jön ide a horror és a sci-fi? Richard O'Brien, a musical szerzője, egyben egyik főszereplője rajongott ezekért a B-kategóriás filmekért, ezeket szerette volna egybegyúrni. Így a film tele van filmes utalásokkal, amiből nekem csak azok szúrhattak szemet, amiket ismertem: RKO Pictures, Frankenstein, King Kong, Tiltott bolygó. Továbbiakért klikk ide.

A film az 1973-as musical filmváltozata nagyjából az eredeti szereplőgárdával, és ahogy Ebert írta, ez sokkal inkább egy felvett színházi előadás, semmint film, kevés a hozzáadott filmes eszköz. Jellemzően a kamera csak követi a szereplőket, hiányoznak a kreatívabb megoldások. Érdekesség, hogy rengeteg valódi horrorfilmes kelléket használtak fel korábbi filmekből a költségcsökkentés jegyében, de ugye ez a film egyik témája, így win-win helyzet áll fenn. Legendás a jelmez, amit a tervezője puszta képzeletére hagyatkozva teremtett meg, és amelyet később különböző zenei szubkultúrák átvettek. Ez Tim Curry életének egyik szerepe, tökéletes transzvesztita Mick Jaggerként, de amúgy vele együtt mindenki parodisztikusan, eltúlzóan játssza a szerepét. A zenéje O'Brien fiatalkorának rock n' roll stílusában készült, az első pár dal kifejezetten tetszett, kezdett magával ragadni a film, megdobogtatta a szívem, és kezdtem már megkedvelni a filmet, de váratlanul nagyon unalmassá váltak. Ja, és a veszőparipám: természetesen a dalok mindegyike teljesen indokolatlan, de itt valahogy nem éreztem ezt zavarónak. Annyira elborult a film, hogy a dalra fakadás egyáltalán nem üt el a film egészétől.

Élmény:

Igazából nem mondhatni sem viccesnek, sem horrorisztikusnak, inkább fura az egész, egy elborult történet, néhány jó dallal. Amitől annyira népszerűvé vált, hogy már kulturális jelenség lett belőle, az a Radírfejnél is említett éjjeli vetítéseknek köszönhető, ami miatt pár hónappal megjelenését követően már beöltözött emberek kígyóztak sorokban, hogy láthassák újra és újra, a vetítések maguk pedig közös éneklésbe és előadásokba torkollnak mindig. És ezt meg tudom érteni, a maga módján egyedi és vidám film, de némi amatőri bájjal.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Meat Loaf (Harcosok klubja)
- Ez az egyetlen film a világon, amit a mozik SOHA nem vettek le műsorról 1975-ös megjelenése óta.
- 1981-ben folytatás is készült a filmhez, jóval kisebb sikerrel.
- 2016-ban remake is készült, amelyben Tim Curry ezúttal a narrátor szerepét vállalta.

Következik: Vörös folyó