Cselekmény: ...avagy kb. "a madár". Két fiatal testvér Raouf és Riyad elmennek otthonról: Raouf rendőrként egy veszélyes bűnöző nyomába ered vidéken, míg Riyad katonaként indul az 1967-es arab-izraeli háborúba. Eközben a veszélyes bűnözőn egy gyilkosságért bosszút akar a távoli rokon Ahmed is, valamint hozzá kapcsolódik még az idealista újságíró, Youssef, aki tudja, hogy a bűnöző csak kis hal, ő rajta keresztül a legálisan működő üzletemberekig, korrupt tisztviselőkig akar eljutni. A három kairói férfi közös pontja Bahiya, az inspiráló asszony, akinél korábban együtt lakott Ahmed és Youssef, valamint Raouf néhai apja, aki még dalt is írt róla. A rajtaütés estéjén egy rokon kérésére Raouf letartóztatja Ahmedet, hogy megvédje életét...

Téma: Azt hiszem, a rendező az egyiptomi társadalom keresztmetszetét akarta megmutatni abban a pár hétben, amikor az összarab, elsősorban egyiptomi néplélek összezuhant az 1967-es vereség után. Ebben tulajdonképpen jól illeszkedik a Kairói állomás (1958) tematikájába, de kevésbé sztoriközpontú.

Tartalom: A történet keretét az 1967-es arab-izraeli háború adja, rendre megemlítik, foglalkoztatja az embereket és fontosnak érzik. A szerkezet lineáris ugyan, de sok a visszaemlékezés, és ettől töredezetté válik, nehezen érthető elsőre, mi is történik. Ami tiszta, hogy Raoufnak valami baja van a szüleivel, de nem tudjuk meg, mi. Rendőrként megpróbálja elkapni a sosemlátott vidéki bűnözőt, ám ekkor két személy is belép az életébe: Ahmed, a hagyományosabb férfi karakter öltözködésében és viselkedésében is, aki vérbosszút követel, majd Youssef, az idealista újságíró, aki viszont ráébreszti Raoufot, hogy itt nem a kispályás tolvajjal kell foglalkozni, hanem a felbujtóival. A három férfi közös pontja Bahiya, akiről Raouf apja dalt írt, amiben párhuzamot von közte és Egyiptom között, megtestesítőjévé emelve ezzel. És rajtuk kívül számos mellékkarakter van még az Amerika-utánzó férfitól a mecsetbe igyekvő kisfiún át a férfiakra háttérből vigyázó vidéki asszonyig; ők mind egy-egy szeletét mutatják meg az egyiptomi társadalomnak, és egyikük sem elégedett a jelenlegi helyzettel, de közben egyikük sem tűnik tragikus figurának, elvannak. Spoiler, de enélkül nem lehet érdemben írni a történetről: És ekkor a folyamatosan szemünk előtt tartott, reményteli háború hirtelen durva vereséggel végződik, ezzel mindenki történetszála azonnal jelentéktelenné válik, az egyiptomi rendszert megtestesítő Nasszer lemond, illetve tudjuk, hogy ez egyben a pánarab törekvéseknek is véget vet. Bahiya ekkor valóban Egyiptommá válva az utcára rohan tüntetve a küzdelem (az élet küzdelme) folytatásáért. Az egyetlen értelmezhetetlen pont számomra pont a főszereplő Raouf, nem mondják el, mi baja szüleivel és mik a motivációi. Az Amerika-utánzó ketrecben tartott madara a történet végén elrepül, szintén nem teljesen tiszta, hogy mit akar jelképezni, de nem vagyok otthon az egyiptomi jelképrendszerben, elnézést érte.

Forma: A beállításokban lehet észrevenni tudatosságot, ahogy a háttérrel vagy előtérrel játszik a rendező. A világítás azonban sokszor nagyon rossz és nem lehet látni (vagy csak a film minősége az és moziban jobb lenne) mindent, de messze a legnagyobb problémám a vágás volt. Ahogy írtam fentebb, a történetben sok a visszaemlékezés, de ezek nem különülnek el a visszaemlékező jelenttől, így teljesen követhetetlenek a hirtelen váltások. Van, maikor ezek viszont jók, amikor Raoufot gyötrik rémképek. Ha a kettőt egybe akarták mosni, akkor végülis nem lehet egy szavam se, csak épp a követhetőség szenvedte meg. A színészek teátrálisok, ez nyilván az akkori észak-afrikai mozi velejárója, a zene viszont ügyesen a Bahiyáról írt dal köré szerveződik, többször elhangzik és egyre jobban értjük, miről szól - és kicsit mindig másról a helyzettől függően.

Élmény: Van ugye egy szokásos problémánk, a közös kulturális kód hiánya. Mert ez a film sem időben, sem térben, de még kultúrában sem egyezik velem. Amennyire tőlem elvárható, szerintem megértettem a lényegét, és ezen a szinten is meglepően sokszínűen tudja lefesteni a korabeli társadalmat, és sikerül átadnia a katartikus befejezést is, noha biztosan sosem fogom annyira megérteni, mint az, akinek a film szólt. A rossz szerkesztés azonban nagyon elrontja az élményt, úgyhogy nem tudom jó szívvel ajánlani, csak a türelmeseknek, akik hajlandóak egy második nekiülésre is.

Érdekességek

• Bár a film minden szempontból egyiptomi, ott nyilván betiltották, így algériai terjesztésben került forgalomba.
• Az 1967-es, "hatnapos" háború azt hiszem közismert és már tárgyaltuk más filmek kapcsán is, de a lényeg, hogy a határain gyülekező arab seregekre Izrael megelőző és kiterjedt csapásokat mérve nagy túlerőt győzött le, ami nekik hatalmas siker volt és annál nagyobb törés az arab szellemben.