Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: A cím magyarul kb. "a feminizmus következményei." Nincs igazi cselekmény (nem teljesen igaz, mert egy férfi egy napját követhetjük nyomon, de ennek nincs különösebb jelentősége szerintem), életképeket láthatunk egy olyan világból, ahol a nők férfiként, a férfiak pedig nőként viselkednek. És ez vicces. Nem úgy, mint a modernebb kommersz filmekben, ahol az üzenet ugyanaz, de úgy vicces, hogy a férfi beöltözik nőnek (Van aki forrón szereti (1959), Aranyoskám (1982), Mrs Doubtfire (1993)) vagy egy meleg karakter femininen buzis. Itt valódi szerepcsere van, minden nő férfiasan viselkedik és viszont. Ez a hossz és a történetnélküliség sajnos alkalmatlan arra, hogy elgondolkodtassa az embert a problémán, pedig a legtöbb jelenet rámutat a nők kiszolgáltatottságára, és sokat mond, hogy sok férfi még mindig azon rinyál bő száz évvel később is, hogy a nemi egyenlőségtől elvész a férfiasságuk. Vizuálisan nem érdekes, a jelenetek színháziasan jól felszereltek használt kellékekkel és több karakterrel, szóval ebből a szempontból már érződik a fejlődés így az 1900-as évek közepére, hiszen egyre gyakrabbak a részletesebb képek. Kicsit jobban megcsinálva ez a film ma is ütne.