Artúr filmélményei

Holdfény (2016)

2018. január 03. 17:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Barry Jenkins
Műfaj:
dráma, tini
Főbb szereplők:
Trevante Rhodes, Andre Holland, Janelle Monae, Ashton Sanders, Jharrel Jerome

Megjelenés: 2016, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/9NJj12tJzqc
Ajánlott írás: https://www.theguardian.com/film/2016/sep/03/moonlight-review-devastating-drama-is-vital-portrait-of-black-gay-masculinity-in-america
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/holdfeny-moonlight/movie-178541

Tartalom:

A kisfiú Chiron erőszakoskodó osztálytársai elől egy elhagyott drogtanyára menekül. Itt talál rá a helyi drogdíler, Juan, és hazaviszi a félénk gyereket, akit eközben megkedvel. Csakhogy otthon egy egyedülálló, drogfüggő anya várja, így "Kicsi" egyedül a pozitív életszemléletű Juannál lel menedékre. Évekkel később, tiniként már érti miért bántják: meleg, és ez látszódik is rajta. Az osztálytársak egyre durvábbak, Juan már halott, anyja függősége mélyponton. Egyetlen barátja van csak, Kevin, akivel egy reménytelen nap után elcsattan az első csók...

A történet meleg írója és a film rendezője ugyanezen a környéken nőtt fel, ennek állítanak emléket. Ez az aspektusa meglehetősen exkluzív, hiszen csak a floridaiaknak/miamiaiaknak, illetve a fekete közösségeknek mond valamit, amelyekben a férfiasságon kívül más nehezen elképzelhető, ezért jó, hogy van benne némi művészi távolságtartás. Így elsősorban számunkra kívülállóknak a történet lényege Chiron szexualitásának megélése és önmaga felfedezése.

Megvalósítás:

A történet három, nagyjából egyforma hosszú részre oszlik Chiron három életszakaszának megfelelően, ami megjelenik a beszédes elnevezéseiben is: az első fél órában Kicsit követhetjük, akit bántanak barátai, bár nem tudja miért, de otthon se jobb, ahol egy drogos anya várja, így teljesen egyedül van. A változást a helyi, jószívű drogdíler megjelenése hozza el, aki megalapozza Kicsi identitását. Ekkor hangzik el a film címe is: holfényben a feketék kéknek látszanak. Kicsi azonban nem azonosulhat teljesen a drodílerrel sem, hiszen az ő tevékenysége teszi anyját elviselhetetlenné. Juan mellett a vele egykorú Kevinben talál még társra, aki egyenrangú félként kezeli. A második fél órában ő már a kamasz Chiron, az otthoni környezet után közösségibe, az iskolába kerülünk, ahol durvábbak vele homoszexualitása miatt, ő pedig továbbra is meghunyászkodóan visszahúzódó, míg el nem szakad a cérna. Kevin továbbra is egyenrangú félként kezeli, egy befüvezett éjszakán pedig első szexuális élményét is neki köszönheti. A harmadik részre elkerül otthonról, ő Feka, a Juanra hajazó drogdíler. Már nem visszahúzódva, hanem beolvadva válik észrevétlenné, ő a megtestesült alfahím, de az csak a látszat, aminek levetkőzéséhez újra Kevin és anyja segítségére van szüksége. Ennél a történet azonban jóval töredezettebb, a jelenetek nem kapcsolódnak egymáshoz közvetlenül, az egész picit álom- vagy helyesebben emlékszerű. Mi sem biznyítja ezt jobban, hogy a film végéig azt hittem, Juan és Kevin csak Chiron fantáziájában léteznek.

És nagyon ez alá játszik a film képi és zenei világa is. Bár mindhárom rész eltérő, közös bennük a hangos aláfestő zene, amely gyakran elnyomja az amúgy is kevés párbeszédet - vagy egyszerűen nincs se zene, se beszéd, csak csend és a környezet zajai. Kieslowskisan sok az intim közelségű kép, hogy fokozza az azonosulást. Az első harmadban rengeteget mozog a kamera és nagyon közel van Kicsi arcához, ez a harmadik részre jóval statikusabbá és távolabbivá válik, de még ekkor is elég közel vannak az arcok. Ez arra is jó, hogy a külvilágot kizárja (pl. Chiron és Kevin tengerparti jeleneténél teljesen megszüntetik a megfelelő világítással, azaz csak ők látszanak, a távolabbi dolgok már sötétek). A színvilág szintén az elején erősebb, a végére realisztikusabb, de melegebb lesz Chiron személyiségváltozásaihoz illően (itt egy jó kis kép erről).

Élmény:

Társadalmi jelentősége mellett azt szokták legnagyobb erényeként emlegetni, hogy nem tolakodóan mutatja az arcunkba a sokszorosan hátrányos helyzetű Chiron nyomorát, hanem személyes jelleggel az ő érzelmi életének szempontjából teszi. De talán nem ártott volna egy picit mégis tolakodnia, mert túlságosan kívülálló vagyok ehhez a világhoz. Nem ragad magával a történet, hiába van szépen kivitelezve, túlságosan klisés nekem.

Érdekességek:

- A film Oscar-díjat nyert, de emlékezetes baki történt, valószínűleg minden szervező rémálma: rossz nyertest mondtak be először és már a köszönőbeszédbe belevágva kellett elnézést kérni... Videó itt.

Következik: Dunkirk

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9413540781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása