Tartalom:

A kis csavargónk (Charlie Chaplin) szokás szerint az utcán csövezik, a rendőrök figyelő szemei előtt nem tud ételt lopni és a munkalehetőségeket is elhappolják előle. Amikor egy marakodó kóborkutya falkát pillant meg, egyiküket kimenti és magához veszi, hogy együtt járják az utcákat. Betérnek egy szórakozóhelyre, ahol az esetlen bárénekesnő (Edna Purviance) a főnöke kérésére megpróbálja őt elcsábítani, hiszen akkor többet fogyasztanak a vendégek. Szerencsére illenek is egymáshoz, főhősünket azonban kutyástól kidobják, hiszen semmi pénze italt venni. Eközben két rabló elveszi egy részeg úr vaskos tárcáját és elássák a rendőrök előla zsákmányt. a kis csavargóék épp ott vernek tanyát, a kutya pedig kiássa a pénzt...

Chaplin korai rövidfilmjei még csak a börleszkről szóltak, de a kor divatjának megfelelően ő is egyre hosszabb filmekben kezdett gondolkodni és egyre nagyobb szerepet kapott a történet. E kettő között átmenet a film, lazán kapcsolódó börleszkjelenetek összessége, igazából nem fut ki sehova, még nincs meg benne a jellegzetesen chaplini üzenet.

Megvalósítás:

Természetesen történetünk azzal indul, ahogy a csavargó felébred egy reggelen hajléktalanul, rongyosan, éhesen. Még nem érzékeny szociálisan annyira, mint későbbi filmjeiben, ezért csak az álláskeresőkről és a rendőrségről kapunk pici látleletet. Ezzel párhuzamosan láthatjuk a kutyát, aki szintén az utcán ébred és egy csontért marakodik. Nem kap nagyobb teret, hogy egyenrangú történetszál legyen, de e két karakter ekkor találkozik, hogy betérjenek egy újabb tipikus szegény helyszínre, a mulatóba. Nem mesélem el a történetet, nincs is jelentősége. A hely szépsége, hogy a csavargón kívül más karakterek is nagyobb súlyt kapnak, jellegzetesek, emberiek. Chaplin kiforratlanságát mutatja, hogy a karakterek és a börleszkjelenetek még nem feltétlenül függnek össze a cselekménnyel, több akár ki is maradhatna (pl. a zsebtolvaj vagy a dobos jelenete). Szintén kissé szokatlan módon a történet mesebeli véget ér, nem csupán a reményt villantja fel, ahogy a későbbi Chaplin-filmek.

Kamerakezelés nincs, a vágások viszont ugye már nem meglepő módon hozzák Griffith szintjét, főleg ott érezhető, amikor felváltva mutogatják a kutyát és a csavargót. A poénok nagy része természetesen vizuális, általában nem túl kreatívak, de jól megkoreografáltak. Még egy kis trükk is belefér, amikor a nagydarab nő szemeiből szó szerint ömlik a könny. Bár a színészi játék alapvetően teátrálisan túlzó a némafilmekhez igazítva, ezek mégis árnyaltabb jellemet mutatnak, mint mondjuk a tegnapi Terje Vigen karakterközpontú szereplője. A kutya nincs túlidomítva, gyakorlatilag nem csinál sok mindent, csak tűri, hogy ide-oda pakolják (ehhez állítólag részben kábítást is bevetettek.) A filmhez utólag Chaplin szerzett zenét is, szóval nyugodtan megnézhető azzal.

Élmény:

Ahogy fentebb említettem, kifforratlan, átmeneti. Még nem nagyjátékfilm, de már fél órás. Szociálisan még nem annyira érzékeny, még nem annyira megindító, de teljes joggal nevezik A kölyök elődjének, csak itt még egy kutya van benne embergyerek helyett. A humora kis jóindulattal élvezhető.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Charlie Chaplin (A kölyök, Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor, Monsieur Verdoux), Edna Purviance (A kölyök, Monsieur Verdoux), Henry Bergman (A kölyök, Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők), Charles Reisner (A kölyök), Albert Austin (A kölyök, Aranyláz, Nagyvárosi fények), Tom Wilson (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, A kölyök)
- Sydney Chaplin (ételárus) Chaplin féltestvére volt, és bár kezdetben ő volt a kapósabb, később menedzsere lett.
- Chaplin gyerekkora óta tudatosan építgette karrierjét, gyerekkorában táncolt, 14 évesen már színészkedett és rendszerint elismerték teljesítményét. 24 évesen került Amerikába, miután egy sikeres turnénak köszönhetően leszerződtette egy filmstúdió, így 1914-ben kezdett filmezni. Szerződése 1918-ban járt le, ekkor már az volt az elsődleges, hogy teljesen saját kezében tartsa produkcióit.