Cselekmény: 1947, Hollywood egy olyan világban, ahol az animált karakterek valós színészek és együtt élnek az emberekkel. Féltékenysége miatt az egyik ügyeletes sztár, az animált Roger nyúl (Charles Fleischer) állandóan bakizik, ezért a stúdió felbérli az ember magánnyomozó Eddie-t (Bob Hoskins), hogy szerezzen bizonyítékot Roger felesége, Jessica (énekhangja: Amy Irving) ellen, hogy a nő valóban megcsalja, ettől talán helyrejön. A nehéz anyagi körülmények között élő Eddie a pénzért elvállalja, pedig gyűlöli a firkákat, holott korábban testvérével épp hogy a rajzok híres szövetségeseinek számítottak, ám miután egyikük meggyilkolta a testvért, Eddie alkoholba fojtja bánatát. Eddie-nek valóban sikerül fényképes bizonyítékot szereznie arról, hogy Jessica megcsalja férjét Firkanegyed tulajával. A nyúl összeomlik, épp ezért amikor a tulajt másnap holtan találják, azonnal Roger nyúlra terelődik a gyanú, és nyomába ered Firkanegyed új és kegyetlen bírája, Doom (Christopher Lloyd). Eddie meglepetésére Roger nyulat épp az irodájában találja, aki régi hírnevére apellálva és ártatlanságát bizonygatva segítséget kér tőle...

Téma: A cím és a kevert világ, no meg a hollywoodi színhely miatt lehetne valami önreflexívebb témája, de még csak nem is paródia; egy film noirt ötvöztek a Bolondos dallamokkal. Témái csak annyira vannak, amennyi a történetből vagy a korszakból természetszerűen adódik: a jó/humor legyűri Eddie rasszizmusát és a Doom képviselte, elvtelen fogyasztói társadalmat. 

Tartalom: Klasszikus rajzfilmmel indítunk, hogy meglepje a nézőt, ahogy hirtelen kilépnek a firkák az emberi világba. Innen máris átsiklunk Eddie-re, aki valamiért gyűlöli a firkákat, majd kap egy tipikus noir feladatot (csalfa feleség megfigyelése), amiből aztán kirajzolódik egy sokkal fondorlatosabb ügy. Ha ez emlékeztet eddig a Kínai negyedre (1974), az nem véletlen, bevallottan nagy hatással volt rá. Bár egy-két utalás szintjén addig is tettenérhető, igazán akkor válik egyértelművé a firka-fekete párhuzam, amikor kiderül, hogy Eddie azért gyűlöli az összes firkát, mert egy firka megölte a testvérét. A krimi-szál egyébként elég jól hozza az 1940-es éveket, van iszákos, megkeseredett nyomozó, végzet asszonya, gazdag üzletember, bonyolult összeesküvés... stb. A másik témának nevezhető motívum a humor felsőbbrendűségét hirdeti, Eddie is ennek élt, Roger is ennek él, és mint kiderül, megfelelően használva többet érhet a pénznél (nem árulják el Rogert pénzért sem) vagy épp fegyverként is bevethető. A humor is többféle: egyrészt megtalálhatóak benne a noiros szellemeskedések, másrészt a Bolondos dallamok csetlős-botlós poénjai, ami szerencsére helyenként átmenti az elődök abszurditását is. A kettő elegye viszont furán vegyes hangulatot ad a történetnek, egyszerre benne van a noir kiábrándultsága és a rajzfilmek könnyedsége is.

Forma: A legszembetűnőbb látványelem természetesen a rajzolt és a valós valóság összecsúszása, és a rajzok nem csupán szépek (és kézzel rajzoltak), de különös hangsúlyt fektettek arra is, tényleg úgy tűnjön, fizikailag is ott vannak. A rajzok persze utólag kerültek csak a filmre, addig a színészek vagy a levegőbe vagy valamilyen bábuhoz beszéltek, a valós tárgyak mozgatására pedig mindenféle robotot és egyéb trükköt vetettek be. Attól hatnak mégis jelenvalónak, hogy a statikus kamerával szemben ezúttal mozog, valamint a fény-árnyjátékokra is külön gondot fordítottak. Az eredmény többnyire elfogadható, de azért sokszor látszik, hogy a két világ nem ugyanaz. A zene emlékezetes tud lenni, mert a történet szempontjából fontosak, nem csak úgy ott vannak. A színészeknél egyértelműen a Doomot alakítóé a pálma; Eddit-is dicsérik, de nekem nem volt meggyőző komédiásként.

Élmény: Gyerekként nagy élmény volt a moziban látni, akkoriban természetesen a noiros szálat még nem értettem, de Doom vérfagyasztóan ijesztő mai szemmel is. Mai szemmel azt is sokkal többre értékelem, hogy Spielberg közbenjárására sikerült szerepeltetni a Warner Bros firkáit is. Összességében egy kivételes film, mert bár korábban volt már hasonló próbálkozás (A Dél dala (1946), Mary Poppins (1964)), ennyire nem sikerült jól integrálniuk. Ugyanakkor nem próbálnak túlságosan filózni, pedig mennyi mindent ki lehetett volna ebből hozni...!

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Bob Hoskins (Brazil)
  • Christopher Lloyd (Száll a kakukk fészkére, Vissza a jövőbe)
  • Corey Burton (Aladdin, Toy Story 2)
  • Joanna Cassidy (Szárnyas fejvadász)
  • Alan Tilvern (Superman)
  • Richard LeParmentier (Csillagok háborúja)
  • Richard Ridings (A zongorista)
  • Mike Edmonds (Csillagok háborúja, Harry Potter)
  • Charles Fleischer (Vissza a jövőbe)
  • Amy Irving (Carrie)
  • Fred Newman (Sötét zsaruk)
  • June Foray (Hamupipőke, Pán Péter, Cápa)
  • Mel Blanc (Pinokkió)
  • Joe Alaskey (Forrest Gump)
  • Bill Farmer ( A szépség és a szörnyeteg, Toy Story, Szörny Rt.)
  • Russi Taylor (Babe, A Simpsons család)
  • Pat Buttram (Macskarisztokraták, A róka és a kutya, Vissza a jövőbe 3)
  • Jim Cummings (Aladdin, Az oroszlánkirály, Shrek, Szörny Rt, A Hihetetlen család
  • Nancy Cartwright (A Simpsons család
• Mel Blanck egy évvel a film megjelenése után, 81 évesen hunyt el.
• Wayne Allwine és Russi Taylor házasok voltak.
• Bár a legtöbb firka jogait sikerült megszerezni, így is maradtak a kívánságlistán: Popeye-t és Tom és Jerryt nem sikerült elnyerni.
• Se előtte, se utána nem sikerült egyszerre szerepeltetni a Disney és a Warner Bros karaktereit, ma már valószínűleg nem is mennének bele.