Cselekmény: Bő húsz évvel A keresztapa 2. (1974) után vagyunk az 1970-es években, Michael (Al Pacino) megőszült, gyerekei felnőttek, és bár régóta törvényes üzletben utazik, ez nem jelenti, hogy ne lenne meg a befolyása a maffiára. A törvényes üzlet is azonban az alvilághoz hasonlóan mocskos dolog tud lenni, ezúttal egy vatikáni alapítványon keresztül próbálja magát bevásárolni az egyik legnagyobb cég vezetésébe eljátszva, hogy jótét katolikus lélek, de ugye az üzletemberek sem most jöttek le a falvédőről. Eközben az első részben elhunyt bátyja, Sonny fia, Vincent a piti gengszterfőnöknek, Zasának (Joe Mantegna) dolgozik, de nem jönnek ki, mert Zasa erőszakos és terrorizálja a környéket, Vincent pedig apjához hasonlóan hirtelen, de szerető alkat és a helyiek érdekeit nézi. Miután Michael inkább Vincent pártját fogja, Zasa háborút hirdet és legyilkolja az idős donokat, Michael épp csak túléli a támadást...

Téma: A keresztapa (1972) során ugye Michael nem akart bűnözői útra térni, ám családja védelmében/bosszúból mégis átvette a bizniszt elbukva ezzel; A keresztapa 2 (1974) során lényegében ez a folyamat folytatódott odáig, hogy immár a saját családját is be kellett áldoznia. Ezúttal a következményeket láthatjuk, Michael erkölcsileg elbukott, ezért megtört.

Tartalom: Megismétlődik az előző részek szerkezete, ezúttal is egy hosszú, félórás partival nyitunk, megismerjük az alapkonfliktust, miszerint valaki újfent vezetői babérokra tör, miközben Michael továbbra is csak próbál törvényes keretek közé kerülni. A történet második fele Olaszországban játszódik, ezúttal azonban ott is maradunk végig, a végén pedig van egy nagy leszámolás. A történet részleteibe ne is menjünk bele, szerintem felesleges, a lényeg úgyis Michael. Nyoma sincs már a sötét karizmájának, megtört testileg-lelkileg a bűneitől, ami elég baj, mert semmi keresztapus nem maradt benne, így pedig elég hiteltelen. Visszatérő motívum, hogy más maffiavezérek valamiért magasabb erkölcsi talapzaton állnak, ahogy apja is, mert az ő értékrendjük szilárd volt és kitartottak mellette, mégha tárgyilagosan nézve nem is voltak jobbak egyáltalán. A másik fontos karakterdrámánk Vincent lenne, Michael unokaöccse, az új utódesélyes, aki örökölte apja heves természetét, de Michaellel ellentétben kétsége sincs affelől, hogy helyesen cselekszik, ha családja védelmében bűnöket követ el. Megpróbáltak beletenni egy nem túl erős szerelmi szálat is a drámaiság kedvéért, de nem igazán jött át, úgyhogy hagyjuk is. Már a második részben is próbálták valóságosabbá tenni a maffiavilágot a politikusi meghallgatásokkal, illetve hogy a kubai forradalom kontextusába ágyazták a történetet, ezúttal a Vatikán egy sötét korszakát fonták bele a sztoriba, erről majd később.

Forma: Ugyanaz volt a stáb, mint a korábbi részekben, így a külső ugyanaz, vannak gyönyörű, festményszerű képek, bár most talán kevésbé lett noiros. A zene és a vágás most kevésbé lett hatásos, az opera-jelentnek sokkal feszesebbnek kellett volna lennie. A Maryt alakító színésznőt nagyon lehúzták, pedig szerintem nem volt vele különösebb gond. Természetesen mindenki rendben volt, külön kiemelném Don Altobellot. Ami viszont az egyik legnagyobb gyengesége lett filmnek, az épp az, amitől az előző részek jó voltak: korábban a színjátékra bízták az információátadást, ezúttal azonban szájbarágták a nézőknek és szappanoperás párbeszédekben (különösen Kay és Michael között) vagy monológokban mondatták ki a színészekkel, amit el kellett volna inkább játszaniuk.

Élmény: Nem véletlenül tartják a trilógia leggyengébb darabjának, de azt is mindenki hozzáteszi, hogy attól még nem rossz, csak nincs egy szinten elődjeivel. Ahogy írtam, ez alapvetően a gyengébb forgatókönyvből jött, ezt már részben a rendező írta, és elsősorban pénzért, mert kellett neki a filmjeire. Az első két részben már bőven benne volt Michael jövője, ez már csak az agónia volt. Na meg biztosan egész más lett volna, ha vissza tudják hozni Hagent is, de a színész kevesellte a gázsit.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Al Pacino (A keresztapa, Kánikulai délután, Sebhelyes arcú, Szemtől szemben)
  • Diane Keaton (A keresztapa, Annie Hall, Manhattan)
  • Talia Shire (A keresztapa, Rocky)
  • Eli Wallach (A jó a rossz és a csúf)
  • Joe Mantegna (A Simpson-család)
  • Sofia Coppola (A keresztapa, Csillagok háborúja)
  • Richard Bright (A keresztapa, Volt egyszer egy Amerika)
  • Al Martino, Franco Citti, Jeannie Linero és Carmine Caridi (A keresztapa)
  • John Savage (A szarvasvadász, Szemet szemért, Az őrület határán)
  • Vittorio Duse és Marino Mase (A párduc)
  • Vito Antuofermo (Nagymenők)
  • Mickey Knox (Fehér izzás)
  • Rick Aviles (Ghost)
  • Michael Bowen (Magnólia, Kill Bill, Django elszabadul)
  • John Abineri (Gyémántok az örökkévalóságnak)
  • Anthony Guidera (Armageddon)
  • Catherine Scorsese (Aljas utcák, Taxisofőr, A komédia királya, Nagymenők, Casino)
  • Frank Albanese (A keresztapa, Nagymenők)
  • Ron Jeremy (Szellemirtók, Boogie Nights)
• Talia Shire a rendező testvére; Sofia Coppola a rendező lánya; rajtuk kívül még feltűnik a fél Coppola-család, ha nem az egész: Anton Coppola a nagybátyja, Carmine Coppola az apja, Gia Coppola az unokája
• Helmut Berger Visconti szeretője volt a rendező haláláig
• Marino Mase idén hunyt el 83 évesen; Carmine Coppola egy évvel a film bemutatója után 80 évesen hunyt el
• Willie Brown valóban politikus immár az 1960-as évek óta, San Francisco polgármestere is volt.
• Az opera a Parasztbecsület.
• A történet valós kontextusa VI. Pál (1963-1978) és I. János Pál (1978) pápák halála, illetve az Ambrosiano bank botránya 1982-ben, amikor kiderült, hogy a bank kapcsolatban áll a maffiával, politikai ügyeket pénzel világszerte, valamint nem tudnak elszámolni milliárdnyi összeggel. A bank utódja a CIB bank. Az Immobiliare szintén létező cég, amely érintett volt az Ambrosiano-botrányban.