Cselekmény: Ted Kramer (Dustin Hoffman) épp élete legnagyobb sikerét éri el a reklámszakmában, amikor felesége, Joanna Kramer (Meryl Streep) váratlanul faképnél hagyja hatéves kisfiukkal együtt, hogy megtalálja önmagát, kiteljesedjen. Tednek fogalma sincs, mi Joanna baja, és fiukkal sem töltött idáig túl sok időt, de most kénytelen lesz átvenni a háztartás minden nyűgjét és közben munkahelyén is teljesíteni, ami természetesen nem megy. Ettől függetlenül, noha a kisfiút megviseli anyja hiánya, sikerül kialakítaniuk egy napi rutint és egyre közelebb kerülnek egymáshoz...

Téma: A címből és a műfajból sejthető, úgyhogy csak kicsi spoiler jön: Joanna visszatér és perre megy a gyerekfelügyeletért, amit Ted persze nem akar feladni, miután már összemelegedtek kisfiával. Ez alapján lehetne egy unalmas melodráma is, de a tárgyalótermet arra használja a történt, hogy bemutassa, mindkét szülő tökéletlen, és egy apa is lehet jó "háztartásbeli", ahogy az anya is karrierista.

Tartalom: A bevezető jelenetek párhuzamosan futva mutatják meg, ahogy Ted épp élete csúcsán van szakmailag, miközben Joanna pakol, hogy elmenjen. Bár nem tudjuk meg pontosan, hogy mi a probléma, sejthetjük, hogy Ted a munkájának él és nem figyel eléggé Joannára. Ezzel kezdődik a történet nagyját kitevő szakasz, amelyben a gyerekét kis túlzással nem is ismerő Ted lassan beletanul a szülői szerepbe, és fontosabbá válik karrierjénél. Eközben arra is rájön, hogy rossz férj volt és nem figyelt oda eléggé feleségére, de ezt majd az utolsó húsz-harminc percben értjük meg igazán, amikor jobban megismerjük Joanna nézőpontját is. Nem megyek bele a részletekbe, mert akkor elrontanám a filmélményt, de egyenrangú féllé válik, hiába építi a történet végig a szimpátiánkat Ted felé. Mindkettőjük jót akar és nem rosszindulatú a másikkal szemben, de magukat jobbnak gondolják a gyereknek. A gyereknek persze az lenne a legjobb, ha nem kellene szétszakadnia két szülő között, de az valamiért nem merül fel, hogy újra összejöjjenek. Aztán alaposan elb*sszák a végét, de hát ez Hollywood. A kritikák a női és férfi szerepre szeretik kihegyezni a történet témáját, hiszen a hagyományos szerepek megfordításával a családi fészek Ted feladatává válik, míg Joanna karriert kezd építeni, azaz ahogy elhangzik, végre nem csak valaki lánya, felesége vagy anyja lesz, hanem önálló ember is.

Forma: Semmi különleges, egyetlen erősebb beállítás volt, amikor Ted nézőpontját felvéve magányossá váltunk vele egy irodai buli tömegjelenetében. A zene az elején Vivaldi klasszikusa, amit ha minden igaz, emiatt a film miatt ismer mindenki. A film legfőbb erejének a színjátékot tartják, a Tedet és a Joannát alakító színészt is Oscarral jutalmazták (meg a filmet is). Engem nem hatott meg különösebben, de már többször elmondtam, hogy ehhez nincs szemem. Mindenesetre Hoffman annyira azonosult karakterével, hogy többször fizikailag bántalmazta Streepet. A módszer előnye, hogy a kisfiúval állítólag szinte végigimprózták a filmet, ezért is tűnt hitelesnek a kapcsolatuk.

Élmény: Nem láttam a filmet korábban, a műfaj alapján egy jogi drámára számítottam, de az csak kis részét tette ki, a lényeg az apa-fiú bensőségességében volt, ami aranyos volt, de nem ért el caprai magasságokat. Ha a nemi szerepek bemutatása lett volna a cél, az kaphatott volna nagyobb hangsúlyt, de talán nem véletlen, hogy hamarosan jött az Aranyoskám (1982).

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Dustin Hoffman (Diploma előtt, Éjféli cowboy, Az elnök emberei, Aranyoskám, Esőember)
  • Meryl Streep (A szarvasvadász, Manhattan, Sophie választása)
  • Jane Alexander (Az elnök emberei)
  • Howland Chamberlain (Életünk legszebb évei, Délidő)