Tartalom

A családfő 60. születésnapja alkalmából összegyűlik a tágabb családi kör; a helyszín egy saját tulajdonban lévő, fényűző kastélyszálló, a társaság illusztris. Az idősebb fiú pohárköszöntője azonban felfedi a rothadó alapokat, és összedől az idill.

A történeten túl nem tudtam a film mögé látni, talán nincs is benne több - de nem is kell. Adott több tragikus, de reményteli emberi sors, és hát erről szól az élet. Ha mégis akart ezen felül valamit üzenni a film, akkor nem hangsúlyozták ki eléggé. Ugyanakkor határozott sejtésem, hogy tükröt akart tartani a képmutató dán társadalomnak is, de ilyen irányú ismeretim nncsenek, ezért erről nem tudok írni...

Képi világ

Ezen a ponton beszélnünk kell a Dogme 95 mozgalomról, aminek lényege a mesterséges adalékanyagok elkerülése (utómunka, drága segédeszközök), és az alapvető filmes elemekre építés (színészet, történet).  Érthető a hozzáállás, de személy szerint nem látok semmi kivetnivalót a rendelkezésre álló eszközök használatában. Tegyük hozzá, nem is nagyon készült az elveknek mindenben megfelelő film, még maguk a kiötlők részéről sem.

És miben nyilvánult meg mindez? Rángatózós, kézikamerás felvételekben. Mintha videókazettán látnánk egy családi felvételt, de ettől intimebb, közvetlenebb lett a hangulat, és nem volt zavaró egyáltalán, ellentétben a szocreál magyar művészfilmekkel. Ehhez a filmhez ez a technika jól illett, de nem szeretnék túl gyakran találkozni vele.

Élmény

Magával ragadó történetet láttam (véletlenül sem bűbájosat), annak ellenére, hogy már sajnos ismertem a sokkoló pohárköszöntőt. Leginkább a legifjabb gyerek karaktere "tetszett", ő tűnt leghitelesebbnek, a többiek reakciói kissé groteszknek hatottak, és emiatt az egész film kicsit átcsúszott a mese kategóriába, bár egy szakember szerint ilyen esetekben a környezet valóban így reagál.

A vége nagy csalódás volt, elmradt a katarzis, és nem úgy tűnt, mintha valódi megoldása lenne a filmnek, inkább csak továbbléptek a szereplők.