Tartalom

Jeanne eretnekség vádjával áll papi bírái előtt. Azt vallja, isteni látomásai voltak, míg a papok szerint ez az ördög műve. Előbb észérvekkel, később csellel, majd fenyegetéssel próbálják vallomásra bírni, amivel megmenthetné életét, bár örök rabságban maradna. Félelmében a tűzhaláltól, Jeanne aláírja a vallomást, de később meggondolja magát...

A film története az igen jól dokumentált Jeanne d'Arc peranyagon alapul, tulajdonképpen egy dramatizált tárgyalás, amely igyekszik pontosan és korhűen megmutatni, mi történhetett. A cselekmény kevés, Jeanne belső vívódását láthatjuk, amint megvilágosodik.

Megvalósítás

A legszembetűnőbb jellemzője a filmnek a közeli arcok mutatása. Sminket használni tilos volt, minden a színész mimikáján, illetve a megvilágításon múlott. Dühösek is voltak a producerek, amiért a korának egyik legdrágább filmjének méregdrága díszletei alig látszódtak. Jeanne fiatalnak és ártatlannak tűnik, a papok idős, barázdált arca pedig romlottnak. Ez az arcközeli felvétel már csak azért is jó volt, mert a némafilmekre jellemző grimaszolás helyett emberibb színjátszást láthattunk. A film tempóját időnként gyors vágások növelik, bizonyára tanult a rendező a szovjet példákból. De érezhető a filmen a német expresszionizmus hatása is, sok a dőlt és a szokatlan szög.

Érdekes kérdés a hang. Nagyon sokat mozog a papok szája, több olyan kérdés elhangzik, ami szövegesen nem jelenik meg, és Jeanne több válaszáról is lemaradunk, sőt, néha nem is válaszol. Ez eléggé zavart,  hiszen egy arcokra épülő tárgyalótermes filmnek a párbeszédek adhatnák meg az erejét, tökéletes lenne filozofálgatásra. Aztán eszembe jutott, hogy talán szándékosan ilyen hiányos a szöveg. Talán épp az volt a cél, hogy jelezze: a papok nem érthetik meg Jeanne-t, egészen más fogalmaik vannak az eseményekről.

Élmény

A fentiektől függetlenül továbbra is úgy érzem, hatásosabb lehetett volna a film több szöveggel, filozofálgatással. Meglehetősen lassan folyik a történet, és mai szemmel emiatt kissé unalmas, ahogy Jeanne csak a film végére érti meg, amit a néző már sejthet/tud jóval korábban: a halála lesz szabadulása és végső győzelme.

Érdekességek

- Falconetti (Jeanne) egész életében mentális zavarokkal küzdött, amíg 54 évesen véget nem vetett életének.
- Artaud (a fiatal pap) meghatározó alakja és teoretikusa volt az avantgárdnak.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Leon Larive  (A játékszabály).
- A per maga egyébként meglehetősen koncepciózus volt, alig 25 évvel utána már rehabilitálták Jeanne-t, és 500 évvel később, 1920-ban szentté avatták, részben ez volt a film apropója.

A film megtekinthető itt: