Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: A keretsztori, hogy egy mérnöknek megmutatja egy alkimista a kreálmányait, amelyek közül az egyik valóra váltja a mérnök álmát, egy világkörüli utat. Az alkimista még pénzt se kér érte, csak egy aláírást; persze az alkimista valójában az ördög és a mérnök ezzel eladta a lelkét. A mit sem sejtő mérnök megkapja a csodajárművét és útnak indul. A többit nem részletezem, de nem is fontos, mert ahogy Melies-t ismerjük, cselekmény gyakorlatilag nincs, csak arra szolgálnak a különböző jelenetek, hogy más-más környezetben vethessen be trükköket és mókás kellékeket. Nem vethetem Melies szemére a viszonylag random eseményeket, de így is szürreálisabbnak hatott a többi filmjénél, annyira váratlan és kaotikus volt minden. A legjobb része a filmnek a díszlet és a kellékek, ötletesek és groteszkebbek voltak a megszokottnál. A film egyes részei egyébként eredetileg egy színpadi darab kiegészítői voltak, ezeket bővítette filmmé Melies, és ez sajnos meglátszik, mert vágás helyett láthatóan a színpad aknáiba tűnnek el az ördögök gyakran. A nemlétező sztori miatt nem tudom ajánlani, vizuális viszont a színpadia hatás ellenére is szemkápráztató, de 1906-ban ez már kezd kevés lenni.