Tartalom

Tony nemrég szabadult a börtönből, barátnője elhagyta egy drogdíler gengszterért, bár még szerette. Amikor megtudja, hogy Tony szabad, otthagyja a drogdílert. Tony, Jo (fiatal svéd feleséggel és gyerekkel), Mario (életvidám olasz) és Cesar (kasszafúró - maga Dassin, a rendező alakítja) nagy, pontosan megtervezett ékszerrablásra készülnek, ami sikerrel is jár. Cesar azonban óvatlanul jár el egy gyűrűvel, és a drogdíler rájön, hogy Tonyék követték el a rablást. Erabolja Jo kisfiát és a zsákmányt követeli.

A felvezetés és a rablás miatt mindössze annyinak gondoltam a filmet, mint amit A nagy balhé nyújtott: egy korai Ocean's 11 sztori. Szerencsére ennél sokkal fontosabb dolgok történtek a film utolsó harmadában. Már a cím is erre utal: a rififi az 1920-as évek rifi és spanyol ellenségeskedésire kíván utalni, mint általános háborúskodás különböző felek közt. Tony és a drogdíler bandája harcba keverednek egymással, és bár csak egy rövid szösszenet erejéig hangzik el, de a film kulcsmondatait Jo felesége mondja ki: nem az a kemény legény, aki a szegénysorból tehetős gengszter lett, hanem aki becsületes maradt.

Megvalósítás

Volt néhány érdkesebb kép és kameramozgás; a karakterek kellőképpen karakteresek voltak, hogy jól megjegyezhetőek legyenek; az egész film hangulata meglehetősen film noiros: kiégett főhős, saját erkölcsi rendszer, alvilági helyek, sötét tónusú képek.

De mindez nem érdekes, mert ami igazán izgalmas volt a filmben, az a rablás. A felvezetés a film első harmadát tette ki, a rablás utáni gyerekrablás az utolsó harmadot. E kettő között volt a félórás rész, amelyben elejétől végéig láthattuk az akciót a maga teljes egészében egyetlen aláfestő zene vagy beszéd nélkül. A rablóknak csendben kellett maradniuk és nagyon halkan, minden nesz nélkül dolgozniuk, és ez könnyen átragad a nézőre is. Levegőt se merünk venni, feszülten, nagyon csendben figyeljük az akciót.

Élmény

Örömteli, hogy nem egy sablonos, kedélyesen végrehajtott, ötletes rablást láthattunk, hanem egy komolyabb üzenettel bíró filmet, aminek ráadásul a rablásos jelenete a szokásos nézőt is meglepő akció helyett nem egy elhülyéskedett szegmens, hanem mesterien feszült hangulatú. És akkor még nem is ejtettem szót a filmben szereplő nőverésről, a betyárbecsületről, az erőszakos társadalomról, a pénz értéktelenségéről. Mindezektől ellenére mégsem volt igazán élvezhető a film, a rablás önmagában még kevés arra, hogy külsőre megtettszen a film, és a tartalma sem volt annyira váratlan, hogy elismerően csettintsen az ember.

Érdekességek

- Dassin amerikai rendező volt, de a maccarthyzmus elől kénytelen volt Franciaországba menekülni (korábban tagja volt a kommunista pártnak, és nyilván az sem segített, hogy szülei oroszok voltak).
- A szereplők közül Robert Hossein (a drogos csicska) még életben van, 87 éves.
- A filmet több országban betiltották, mert a precízen ábrázolt rablást útmutatónak vélték - és valóban, Mexikóban több hasonló rablás történt a film után.
- A film után nevezték el a rifampicin antibiotikumot.