Tartalom

Fantasy-Japán, valamikor a 14-16. században. Egy falura démon támad, akit  Asitaka herceg ugyan megöl, ám a vaddisznó-démon megátkozza őt lassan ölő mérget szabadítva rá. A falu bölcsének tanácsára elindul felkutatni az okát, hogy mitől vált a vaddisznó-szellem gonosz démonná, ezáltal esetleges gyógymódot is találni az átokra. A nyomok Vasvárosba és környékére vezetnek. A város a társadalom aljának tekintett örömlányok és leprások menedéke, a menedék nyújtója pedig a nagyravágyó Ebosi úrnő, aki vasat bányászik a közeli erdőből és azokból akkor még ritkaságszámba menő puskákat gyárt, hogy megvédhesse városát az ellenséges földesuraktól és az erdő szellemeitől. Ők ugyanis nem veszik jó néven, ahogy pusztul az erdő, és gyakran megtámadják a bányászokat. Az ő oldalukon áll Szan is, a farkas-szellem által nevelt lány, akit a vadon (vagy sokkal inkább a szellemek) hercegnőjének is hívnak. Asitaka megtudja, hogy a rátámadó vaddisznó-szellem e harc táplálta gyűlöletében vált démonná, azonban Asitaka itt két tűz közé kerül: Vasváros és az erdő egymás ellenségei, bármelyikük győzelme igazságtalan lenne.

Sokak szerint a történet afféle környezetvédelmi film, amelyben az embernek meg kell tanulni egyensúlyban élni a természettel, de szerintem sokkal inkább az egyensúlyon van a hangsúly, azaz ne engedjük féktelenül elszabadulni a sötét oldalunkat. Ez megfigyelhető mind az iparosodó városiak, mind az embereket egyre jobban meggyűlölő természeti szellemek esetén. Bár a környezete fantasy, a történet mégis abba a történelmi korba van ágyazva, amikor Japán is nagy átmenetet élt meg, és nem véletlen, hogy két különféle kornak megfelelő felet engednek össze, akik között egyensúlyt csak a kívülálló Asitaka teremthet.

Megvalósítás

A rajzfilmekkel valahogy úgy vagyok mint a színészekkel, és nem igazán látom, mikor jó vagy rossz, vagy csak nem igazán számít. Ezúttal sem nyűgözött le a képi világ; szépnek szépek a jakusimai erdőről és a sirakami-szancsi hegyekről mintázott tájak (mintkét hely része a világörökségnek ezeréves, érintetlen fái miatt, tehát valóban van egy idők előtti hangulatuk), de nem látom kiemelkedően részletgazdagnak vagy látványosnak.

Kissé népmeseszerű a történet és a hangulat, ugyanakkor az, hogy egyik karakter sem igazán jó vagy rossz, egészen érett filmmé teszi. Ezt a hangulatot alapozza meg az is, hogy idillinek tűnik minden, amikor viszonylag váratlanul belecsöppenünk egy kisebb harcba, ahol bizony hullanak végtagok is. Ami érthető, de számomra negatívum, hogy a szellemek többnyire a természetből vett lények, tulajdonképpen nagyra nőt állatok, így nincs meg még benne az a szabadabb fantázia, amit pár évvel később már láthatunk a Chihiro szellemországban c. filmben.

Élmény

Adott tehát egy kedves külsejű és nem felnőttes megvalósítású, de mégis érett történet, ami nem nyűgözött le igazán sem történetében, sem megvalósításában. Persze nem rossz, ahogy egyik itt szereplő film sem, de messze nem váltott ki annyi érzelmet belőlem, mint mondjuk a Szentjánosbogarak sírja.

Érdekességek

- Színészek, akiket már hallhattunk korábban: Kamidzsó Cunehiko (Chihiro szellemországban)