Artúr filmélményei

Hullámhossz (1967)

2016. március 04. 09:17 - Liberális Artúr

 

 

 

Rendezte: Snow, Michael
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1967, Kanada
Hossz: kb. 0,5 óra
IMDB: 5,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/0ob2hcDpWmo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom

Egy nő szekrényt hozat a lakásba. Valamivel később barátnőjével tér vissza, kicsit pihennek, majd elmennek. Sokkal később csörömpölés hallatszik; egy férfi tántorog be a lakásba, felkapcsolja a villanyt majd holtan összerogy. A nő később visszatér, észreveszi a holttestet és kihívja a rendőrséget. Valamivel később szirénák hallatszódnak.

Magának a történetnek nincs különösebb jelentése (vagy nem értettem meg); a film lényege amit és ahogy mutat. Ez pedig gyakorlatilag egy állókép, amelynek középpontjában egy kép van, melyre a kamera lassan közelít. Ha rosszindulatú lennék, mondhatnánk a filmet egy szóviccnek is, hiszen egy hullámot mutat hosszan...

Megvalósítás

A lényeg tehát a megvalósítás. A film kísérleti, és mérföldkőnek, az első strukturális filmnek tartják. Ennek a lényege ha jól értem a film végletekig leegyszerűsített formaiságában rejlik, jellemzői pedig a rögzített állás, a villogás, az újrafotózás. Ezt mind meg is kapjuk, hiszen mást sem látunk, csak a szobát, ami pedig történik, az is fókuszon kívül jelenik meg, ha egyáltalán megjelenik. A képminőség nem jó, kezdteben ki se lehet venni a tárgyakat, csak miután a férfi a film közepén felkapcsolja a villanyt. A beszéd szintén nehezen kivehető, főleg a zúgás miatt (erről később), de ez igazából nem fontos, nem hangzik el semmi lényeges és szöveg is alig van. Az idő látszólag nem egyenletes, az ablakon beszűrődő fények alapján többször van nappal és este, de az emberek vagy az abalkon át látszódó járművek normális tempóban haladnak.

A film egy biztonsági kamera állásából látható, amely kezdetben az egész szobát mutatja, de idővel közelíteni kezd a falon látható egyik képre. Minimális változás van a kameraszögben, de szerintem nem szándékos, csak nem bírták ugyanoda pontosan visszatenni. Pár perc után búgás indul, a film címének megfelelően egyre magasabb frekvencián kezd szólni, és a film végére már sípol. A képek különböző színes szűrőkön esnek át, hol vöröses, hol kékes árnyalatot kapva, ami megint csak a hullámokra utal (lásd vöröseltolódás). Mint fentebb említettem, szerepel a filmben újrafotózás is, azaz egy korábbi kép megjelenik a jelenlegi mögött halványan, mintegy másolatot képezve. Kezdetben ettől még valami ghagyományosabb értelmezést vártam (pl. másik dimenzió vagy idősík megjelenése), de nem erről van szó - pontosabban fogalmam sincs miről van szó :D

Élmény

Szóval ez a film teljesen eltér a hagyományostól, nincs igazi története, nem próbál szemkápráztató sem lenni, és ezúttal lövésem sincs mit akar üzenni és még a leírásokból sem értettem meg. Akit érdekel, itt olvashat róla bővebben. Elhiszem hogy formailag filmtörténeti jelentőségű, de átlagos nézőként nekem értelmezhetetlen volt.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1212698937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2023.04.29. 21:23:40

Azt hittem, hogy te olyan listák alapján dolgozol, amire lényegében csak jó filmek kerülnek, így eddig - ha jól láttam - megúsztad az avantgárdok jó részét... megjegyzem, ez az emészthetőbbek közé tartozik... nem mintha ettől lenne valami értelme ...

ezek az avantgárdok átvernek sok embert... a buták azt hiszik, hogy valami mondanivalója van, és eljátsszák, hogy ők értik... az alkotó meg röhög rajtuk... ;)
süti beállítások módosítása