Tartalom

A 19. század közepén, amikor már végét járja az Edo-korszak klasszikus Japánja és lassan betör a modernitás, A névtelen szamuráj (Mifune Tosiro) sok más sorstársához hasonlóan magányos, munkanélkül maradt harcosként járja a vidéket, mígnem útja egy nyomasztóan csendes faluba vezet. A faluban ugyanis két tehetősebb kereskedő harcol a hatalomért, banditák tucatjait felbérelve. Mindkettő felbérelné a szamurájt, de ő inkább mindkettőjüket kihasználná: a selyemkereskedő által támogatott Szeibei testőréül szegődik előbb, de miután meghallja hogy fizetség helyett inkább megölnék, átvonul a szakékereskedő által támogatott Usitorához. A szamuráj a két banda embereit elrabolja, kiszabadítja, megöli, és mindezt mindig a másik banda tetteinek tünteti fel, ezzel szítva köztük a feszültséget. Eközben megérkezik Usitora testvére (Nakadai Tacuja) a faluba, akinek pisztolya is van és rájön a szamuráj kettős játékára...

A történet szokás szerint reflektálva a második világháború utáni Japánra szembeállítja az idealisztikusabbnak tekintett régi Japánt a modernizálódó újjal, melyben már nyugati lőfegyverek jelennek meg és a harc kereskedők között zajlik. Itt még győz a "jó", a hagyományos, noha a szamuráj karaktere közel sem makulátlan, de azért az elesetteken segít. Ugyanakkor mindez nem túl hangsúlyos, sokkal inkább egy szórakoztató filmről van szó.

Megvalósítás

A legnyugatiasabbnak japán rendezőnek tartják Kuroszavát, aki egyrészt az amerikai westernekből merített, másrészt viszont a westernek is merítettek belőle. Ez a film is amerikai regényekből született egyértelmű western-elemekkel, mint a névtelen, magányos hős megérkezése az erőszak dúlta, poros városba vagy mint amilyen a házakból óvatosan kukucskáló civilek. Ebből a filmből is sikeresen merítettek, méghozzá Leone, aki a Dollár-trillógiájának első filmjét, az első sikeres spagetti westernt ennek a filmnek köszönheti (a merítés annyira jól sikerült, hogy Leone pert is vesztett plagizálás miatt). A western modernitást jelző vonata itt a pisztoly, a névtelen kovboj a szamuráj.

A történethez hasonlóan a képeket vagy a zenét tekintve sem találtam túl sok izgalmas részt. Megvannak a westernre jellemző beállítások, az akció maga is mindig csak egy-egy pillanatig tart mint egy pisztolypárbajnál. Egy blog szerint mai szemmel már nem érthető újszerűsége, és ha valóban újszerű, akkor ennek igazat kell adnom, hiszen én mint átlagnéző semmit nem láttam benne.

Élmény

Alapvető problémám sok japán filmmel, hogy nem egyértelmű hogy a jelenre (esetünkben a jelent a második világháború utáni Japán jelenti) utalnak, amikor a történelmük egyik átmeneti korszakába helyezik a történetet. Az 1950-1960-as években ez lehet hogy egyértelműbb volt, de ma már nem aktuális. A történet egyéként szórakoztató, de hiányzik belőle a korábbi filmek egyetemesebb üzenete, miközben megvalósításában sem tűnt látványosnak.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Mifune Tosiro és Simura Takasi (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Véres trón), Nakadai Tacuja, Fudzsivara Kamarati, Vatanabe Acusi (Hét szamuráj), Jamada Isuzu (Véres trón), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj), Tono Eidzsiro (Tokiói történet, Hét szamuráj), Cucsija Josio (Hét szamuráj, Véres trón)
- Még életben vannak: Nakadai Tacuja (83), Cukasza Joko (81), Cucsija Josio (88)