Tartalom

Az 1936-os nyári olimpiai játékokat Berlinben rendezték meg. Az olimpiai lángot fáklyán viszik Görögországból Magyarországon át Németországba. Különböző nemzetek és fajok mérik össze erejüket különböző sportágakban, hogy dicsőséget szerezzenek országuknak.

A dokumentumfilm a berlini olimpiát dokumentálja, ám nem a sporteseményekre, sportolókra vagy az eredményekre koncentrál, hanem a sport és az emberi test esztétikájára. Emellett persze sportfilmként is betölti funkcióját, szurkol a haza csapatnak. (És akkor most jöhet a kitérő, aminek kapcsán az elemzések nagy része szól: mennyire náci propagandafilm? Semennyire. De, persze, az, nyilván részrehajló, de messze nem annyira hatásvadász, mint más propagandafilmek vagy egy mai sportközvetítés. A szakvélemények megoszlanak, egyesek szerint Göbbels irányította ezt a filmet is, mások szerint Riefenstahl, a rendező teljesen öntörvényű vlt és szabad kezet kapott. Kutatók szerint épp az volt a propaganda célja, hogy a németeket fair színben tüntessék fel.)

Megvalósítás

A film az ókori görög olimpikonok szobraival indul, amelyek lassan izmos, meztelen emberi testekké elevenednek meg, akik lassított felvételeken, lírai tájképeken mozognak. Ez a hangvétel jellemző az egész filmre, főleg az egyéni, szélesebb mozdulatokat követelő sportok esetében. Az ókori helyszínt és alakokat követően az országokon áthaladó olimpiai lángot követve eljutunk a berlini olimpiai stadionba, ahol a hol örülve, hol bosszankodva szurkoló tömeg morajlása között megkezdődnek a játékok. Többnyire a szurkolókat tömegként látjuk, de előfordulnak kiemelt alakok is, legyen az civil vagy az emberi arcát mutató Hitler (a filmből teljesen hiányzik belőle a neki tulajdonított karizma, egyszerű szurkolóként mutatják). Az egyes sportszámok között láthatjuk a pihenő, izomgépekből emberré váló sportolókat is mosolyogni, pihenni, szenvedni. Az "akciójelenetek" viszont amikor nem szépek, akkor nagyon unalmasak egy mai sportközvetítéshez képest. Vannak ugyan már hatást fokozó eszközök, de a kommentár gyakran csak arra szorítkozik, hogy ismertesse az eredményt, és ilyenkor unalmas végignézni tíz gerelyhajítást. A propagandát elvileg az jelenti, hogy amikor megjegyzi, hogy két fekete indul a fehér faj legjobbjai ellen, de azt leszámítva, hogy ilyet ma már nem illene mondani, ebben nem olt semmi derogáló. A németeket természetesen kitüntetett figyelem élvezi, a kommentár szerint ők a mi fiaiank.. stb, eredményeik nagyobb jelentőségűnek vannak feltüntetve, de más sportolóknak is jut dicsfény bőven. Komikus elemei is vannak a filmnek, láthatunk bukásokat, hibákat, elnézően mosolygó bírót.

Számos forradalmi újítást hozott sportfilmként: közeliek, szokatlan kameraszögek, közvetlenül a pálya mellett elhelyezett sín... stb. Mindezt kombinálta a közönség zajával és a kommentátor hangjával, ami ma ugyan alap, de ekkoriban a technikai korlátok miatt is újszerű volt. A zene és a csend többször szolgálta jól azt a célt, hogy a feszültség fokozódjon. De ezektől eltekintve is gyönyörű képei és jelenetei vannak. Az első rész első tíz perce költemény az emberi testhez, a második rész első tíz perce pedig belehelyezi mindezt a természetbe. Az izmok megjelenítésén kívül több sportot is kreatívan jelenítettek meg: az éjszakába nyúló rúdugrásnál pl. a sötétből törnek ki a sportolók mondern lovagokként, rajtuk kívül nem is látszik semmi. A vívást megnyerő Kabosnál csak a vívók vívó árnyékát láthatjuk. A lassítások legjobban a táncsszerű sportokhoz illenek, mint a szertorna vagy a műugrás. Ez utóbbi egyébként a legelismertebb jelenete a filmnek, nem véletlenül: a balettszerű ugrások a vágásoknak és a kameraszögenek köszönhetően a végén már úgy látszanak, mintha a sportolók az égbe repülnének vízbezuhanás helyett. Szintén erős rész volt a kajak-kenu (ahol valami érthetelen módon nem magyarok győztek), ahol az evezőcsapások ritmusának megfelelő, gyors vágások fokozták az izgalmat, mint a Patyomkin páncélosban. (Mindezt ráadásul közvetlen közelről teszi, amit kezdetben nem is értettem, hogy sikerült megoldani, de a válasz a szuperközeli felvétel volt - ja, és nem mellesleg az is megesett, hogy pár felvételhez megkérték a győzteseket, hogy rekonstruálják :) Egyes sportolókat szinte heroizálva, arcukat áttűnő zászlóval mutatja, és ezek pont nem németek, hanem többnyire amerikaiak voltak, ami valóban azt a célt szolgálhatta, hogy eladhatóbb, kedvelhetőbb legyen tengerentúlon is a film.

Élmény

A film tehát gyönyörűen fényképezett, erősen szelektált és irányított tartalmú, sport témájú film, amely a konkrét berlini olimpia helyett igyekszik inkább álatlánosabb képet mutatni a testmozgásról. Sajnos Riefenstahl műveinek megítélését (joggal) beárnyékolja a politikai kontextus. A náci Németország démonizálva van, ez érhető tetten vaamennyi kritikán, ami a huszas-harmincas évek német filmjeiről szól, hiszen valamennyi felfedezni véli bennük már a fasizmus előképeit. Hogy ennek ellenére is felkerülnek filmjei a legjobbak közé, az jelzi hogy mennyire jól elkészítettek. Számomra azonban túl hosszú és unalmas volt. Ha a kiemelkedő líraibb részek hangulatát és megjelenítését követik végig, szinte tökéletes lett volna, de így túlságosan ellaposodott egyes pontokon, hiszen kénytelen volt mutatni az olimpiát is.

Érdekességek

- Riefenstahlt számtalanszor bíróság elé állították a nácikkal való együttműködése miatt, de sosem ítélték el. 101 évesen, 2003-ban hunyt el. Ez derékbe törte karrierjét, és már csak két filmet tudott elkészíteni A berlini olimpia után.
- A berlini olimpiai stadionban rendezték meg később az 1974-es és a 2006-os labdarúgó világbajnokságokat.
- Az olimpiai fáklya körbehordozásának rítusa ezen az olimpián született meg. Ugyancsak ez volt az első olimpia, amelyet tévében is közvetítettek.
- A berlini olimpia (amelyre egyébként Budapest is pályázott) volt az utolsó olimpia a második világháborúig, utána legközelebb már csak 1948-ban került megrendezésre. 1940-ben Tokióban lett volna megtartva.
- A legsikeresebb olimpikon ekkor Jesse Owens volt négy aranyérmével, ami kényelmetlen volt a német ideológia számára, hiszen az amerikai sportoló fekete volt. Az olimpia előtt tiltakozott is a sajtó a tisztátlan fajok részvétele ellen, de az olimpiai bizottság végül meggyőzte őket, hogy szerepelhessenek. Owens-nek mindenesetre nem volt rosszabb dolga Németországban, mint az Egyesült Államokban, ahol szintén számtalan korlátozást kellett elszenvednie.
- A legsikeresebb nemzet Németország volt, noha a film amerikai fölény benyomását keltette. Harmadik helyen végzett Magyarország. A filmben mutatták Csák Ibolyát (magasugrás), Kabos Endrét (vívás), Csík Ferencet (úszás), a többi győztes itt található.
- Kabos zsidó származású volt, 1944-ben épp munkaszolgálatra szállították, amikor felrobbant a teherautó. Csík orvos volt, őt 1945-ben érte bombatámadás.
- A megnyitó alkalmából 25 ezer galambot engedtek az égbe, csakhogy az első ágyúdörrenéskor szó szerint összeszarták magukat, illetve ezzel a nézőket is a madarak.
- Az elért eredményeket már durván túlszárnyaltuk. Csak példaként, Csák Ibolya 160 cm-es magasugrással nyerte el az aranyérmet, 2012-ben ehhez 205 cm kellett.