Tartalom

A tízéves Napóleon a katonai iskolás évei alatt (1779-1784) hamar kitűnik társai közül egy hógolyócsatában szerzett érdemeivel, valamint gőgösen büszke viselkedésével. 1792-ben Párizsban javában folyik a forradalom, a már hadnagy Napóleon szemtanúja a királyság összeomlásának és a káoszba forduló forradalomnak, melyben a radikális hegypártiak (Danton, Marat, Robespierre) kerülnek túlsúlyba. Az ígéretes hadnagyot 1793-ban Toulon ostromához küldik a tüzérség irányítására, ahol gyakorlatilag átveszi a parancsnokságot a teljes sereg felett és véres küzdelmek árán győz. Több posztot is felajánlanak neki, de visszautasítja őket: ő itáliai hadjáratot tervez, amit azonban nem vesznek komolyan elöljárói. Eközben a hegypártiak megbuknak, Napóleon pedig megismerkedik élete szerelmével, az özvegy Josephine-nel, aki szerencsére jóban van Barras-szal, az egyik legbefolyásosabb politikussal, így Napóleon 1796-ban végre az itáliai francia sereg élére állhat végrehajtani ambíciózus tervét.

A történet Napóleon némileg dramatizált ifjúkori élettörténete diákéveitől nagy hadvezérré válásának kezdetéig. Ennél mélyebbre ugyan nem megy, viszont Napóleont egyfajta mitikus alakká emeli, akiből sugárzik a felsőbbrendű vezér sorsa. Tehetségének tudatában önérzetes már gyerekként is, amely tulajdonságát megőrzi felnőttként is. Pillantásával megreguláz vagy tűzbe hoz embereket, egyedül Josephine iránt érzett szerelme képes kizökkenteni őt tökéletes koncentráltságából. Eredetileg a film egy hatrészes sorozat első tagja lett volna, de Gance, a rendező érezte hogy túlvállalta magát anyagilag is, így csak Napóleon ifjúkora készült el.

Megvalósítás

A film három főbb részre oszlik, melyben Toulon a vízválasztó. Az első rész a diákévekkel és az első éveivel foglalkozik, ahol kialakul küldetéstudata. Itt már megjelenik a sas, mint mitizáló szimbólum, valamint azok a körülmények, amik előrevetítik életénekmeghatározó eseményeit. A második rész a touloni csatát meséli el, ahol már nem büszkeségből, hanem felsőbbrendűségének tudatában önfejű. Felemelkedését legjobban az mutatja, amikor iskolai ismerőse, egy szolga gyerekkorában gyakran támasza volt, ekkor azonban már hiába szólongatja mint régi ismerőst, Napóleon meg sem hallja. Nem azért, mert bunkó, egyszerűen csak külön dimenziókban léteznek. A harmadik rész a Toulon utáni három évet meséli el, amelyben realizálódnak és megvalósulnak Napóleon álmai: megindíthatja vakmerő, nagyszabású hadjáratát és összeházasodik Josephine-nel. jellemző momentum, hogy a kettő egyformán fontos neki: esküvőjéről majdnem elkésik tervezgetése miatt, a hadvezérkedés közben pedig szinte végig  Josephine arcát látja maga előtt. A történet legnagyobb hibája egyben a film gyenge pontja is: egyrészt a hosszas csatajelenetek ellenére sem látjuk, mitől nagyszerű hadvezér Napóleon, másrészt a sztori kissé szét van esve, túl sokat akart belesűríteni, így nem hangsúlyozza jól a lényeges pontokat. A francia forradalmi politika pl. egy kevésbé tájékozott embernek egy nagy katyvasz lesz, nem érthető mi miért történik. Ráadásul mindezt négy órában teszi, ami nagyon hosszú.

Pedig a film eredetileg kilenc órás, sőt, még öt rész készült volna belőle, amely feldolgozza Napóleon teljes életét. Az 1981-es felújított változathoz az elveszettnek hitt anyagot egy filmtörténész kitartó munkával kerítette elő majd állította össze maga Gance és Coppola segítségével. Ez a változat azonban csak négy órás. 2016-ra készült el a digitálisan felújított, öt és fél órás változat, amely állítólag a színvilágot pontosabban idézi. Ehheza  négyórás változathoz a zenét Coppola apja szerezte, ami a Marseillaise motívumait jelenti többnyire (a film egyik katartikus pillanata épp a dal megszületése, ami tök jól néz ki annak ellenére is, hogy némafilmről beszélünk). A harcjelenetek teljesen modernen ábrázoltak, simán párhuzam vonható a tegnapi A szakasszal. Naturalisztikus, hullák, sebek, csonkok láthatóak és az egy-egy elleni harc is reálisnak tűnik. Mivel a film régi szerencsére jutott bele cici és popsi is, ha valakit érdekelnek esetleg a 90 éves mellek :D A film erőssége történetével szemben képi világa. Számos úttörő technikát alkalmaztak, ami mai is modern hatást kölcsönöz neki. Akció esetén gyorsulnak a vágások; a kamera kézire vált és már itt rángatózik, tökéletesen érzékeltetve a harc dinamikáját már a gyerekkori hócsatánál is. Akamera egyébként is sokat mozog, amivel izgalmassá és mozgalmassá tesz egy egyszerű beszédet is. Áttűnések, montázstechnikák, expresszionista megvilágítások és árnyékok jellemzik a filmet, a legpörgősebb részeknél pedig már absztrakt képek is megjelennek. Ezek elsősorban az akciódúsabb jeleneteknél kerülnek elő, de pl. egy flashbacket is ilyen gyorsan levetített képpekkel juttatnak eszünkbe. A film szándékosan a kék-fehér-piros tónusokat használja. Próbáltam azonosítani, hogy van-e jelentőségük, mikor melyiket látjuk, de nem találtam kapcsolódási pontot. Az osztott képernyő megjelenik már a film elején is a hógolyócsatánál, de igazán jelentős a film végére lesz, ahol mintegy panorámaképet alkotva jelennek meg, ugyanakkor Gance nem félt attól sem, hogy más jeleneteket helyezzen más képernyőre, így párhuzamosan láthattunk más eseményeket egyszerre, amitől még mozgalmasabb lett a film.

Élmény

Nagyon sajnálom ezt a filmet, mert képekben nagyon erős tudott lenni, de tönkrevágta magát a rossz történetvezetéssel és a hosszával. Annak ellenére, hogy néma, megvan benne minden, ami kell egy tökéletes filmhez, és mégsem tetszett, mert szétesett, érthetetlen a története.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Antonin Artaud, Maurice Schutz és Jean d'Yd (Jeanne d'Arc szenvedései)
- Maga Gance is szerepel Saint-Justként.