Tartalom

Mivel a filmnek nincs hagyományos értelemben vett cselekménye, eltekintenék a történet felvázolásától. Az alaphelyzet szerint az 1940-1950-es évek Angliájának munkásnegyedében járunk, ahol az apa (Pete Postlethwaite) keze meglehetősen könnyen jár el felesége, illetve három gyermeke, Tony, Maise és Eileen irányába. Mire idősebbek lesznek, akad is konfliktusuk vele bőven, majd inkább elmenekülnek a családi házból, ahová az apa súlyos betegsége miatt visszatérnek. Rövidesen meghal, a gyerekek és barátaik mind megházasodnak.

Mégiscsak sikerült felvázolnom a tartalmat, de alapvetően a film hangulatos életképek gyűjteménye, témája pedig önéletrajzi, Davies, a rendező saját angol munkásosztálybeli gyermekkorát eleveníti meg, azaz képet kaphatunk az adott korszak alacsonyabb osztályainak kisközösségéről,amelyhez alapvetően negatívan ál hozzá a rendező, de gyermekkora nosztalgiájával.

Megvalósítás

Először is: félig-meddig két, kb. egyenlő hosszúságú filmről beszélünk. a Távoli hangok a három testvér gyerekkorára koncentrál, melyben a főszerep a bántalmazó apáé, míg a második, a Csendélet már az ő esküvőikről, kezdeti önálló éveikről. A másik fontos szerkezeti jellegzetesség, hogy az idősíkok és események teljesen véletlenszerűek, nincs bennük linearitás időben vagy személyiségfejlődésben. Illetve ez nem teljesen igaz, valamennyire időrendebne haladunk, de gyakoriak az előre- vagy hátraugrások. Három fő idősík van: a gyerekkor, amit az apa dominál, a késő kamaszkor/kora ifjúkor, ahol már szembe mernek szállni vele és ahol már fontos szerepet kapnak a barátok is, és végül az önálló életük, amikor az apa már halott és saját családot alapítanak. A film karakterei realisztikusnak tűnnek: az apa pl. hirtelen haragú és bántalmazó ugyan, de ez csak az egyik oldala. Egyszer-egyszer láthatjuk kedvesnek is lenni, és hiába gyűlölik gyermekei, halála után mégis összeomlanak és hiányzik nekik (hogy ez az erőből fakadó tisztelet álságos biztonsága utáni vágy vagy esetleg az apa jellemzően kedves volt csak nem azokat a részeit domborították ki, nem tudni). Egy lényeges dologról még nem beszéltem: gyakorlatilag musicalt láthatunk. Vagy a rádióból szól folyamatosan a zene, vagy a szereplők énekelnek összejövetelek alkalmával. Ezek a dalok bár sablonos szerelmi énekek, reflektálnak a láttottakra, hol ellenpontozva, hol kifejezve őket (pl. ugyanaz a dal elhangzik egyszer pozitív és negatív környezetben is), így az sem mindegy, hogy pl. az anya vagy a hasonló párkapcsolatban élő Eileen énekel-e.

Mintegy húsz dal szerepel a filmben, ezek többnyire korabeli slágerek, de előfordul pár egyházi zene is, pl. kereszteléskor. Hangulatosabbá és a dalszöveget fontosabbá teszi az, hogy ha jól emlékszek, a zenei kíséret teljesen hiányzik (ha egy-kettőnél mégis van, nem fontos, mert nem az a jellemző). A film két részét szándékosan két év kihagyással vették fel, de miel a stáb és a koncepció látszólag ugyanaz maradt, nem vettem észre jelentős különbséget. Mint említettem, a film hangulatos életképek összessége, amiben nemcsak az életképeknek van szerepük, hanem ábrázolásuknak is. A kamera lassan mozog, elidőzik mindennapos mozdulatokon, miközben gyakran nem is mutatja azokat, csak a hangjukat hallhatjuk. Mit mutat helyette? A házat, melyet Davies szeretett volna pontosan olyanra felépíteni, mint amilyen az övé volt, de a kis költségvetés miatt egy hasonlót kellett keresnie. A ház, a belseje és az egész környék színe kopottas, piszkos, világosbarnára megfakult, és ez legalább annyira köszönhető a szépiás felvételeknek, mint a valós színeknek. Itt a ház és belseje legalább annyira főszereplő, mint az emberek.

Élmény

Davies egyedi, néha Tarkovszkij ugrott be róla, de hozzá sem hasonlítható igazán. Tökéletesen visszadta a korhangulatot - legalábbis amilyennek én képzelem, de azért nem úgy látványos, ahogy én szeretném. Az ilyen önéletrajzi témájú filmeket kissé öncélúnak érzem, de ha sikerül magasabb, általános esztétikai szintre emelni, akkor végülis nincs vele probléma. Enneka  filmnek sikerült, mindenképpen érdekes darab, mégha nem is tetszett különösebben.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Pete Postlethwaite (Közönséges bűnözők)
- A falon lógó központi képen Davies valódi apja látható.