Tartalom

Az 1950-es évek végén járunk Cherbourg-ban. Guy autószerelő és szerelmes Genevieve-be (Catherine Deneuve). A fiú betegeskedő nagynénjével (Mireille Perrey) él, akinek ápolásába besegít Madeleine, akin már elsőre látszik hogy odavan Guy-ért. Genevieve egyedülálló anyjával árul esernyőket saját üzletükben. A 17 éves lány már hozzá is menne azonnal a szerelméhez, amiről persze az anyjának az a véleménye, hogy még túl korai lenne, ráadásul nem nagy perspektíva hozzámenni egy autószerelőhöz. Amikor kiderül, hogy nagy adótartozása van boltuknak, az anya kétségbeesésében eladná a családi ékszereket. Ekkor futnak bele a jól menő ékszerész Cassard-ba, akinek azonnal megtetszik Genevieve. A fordulat nem várat magára soká, Guy-t besorozzák két évre az algériai háború miatt. Az elválás keserves, ráadásul Genevieve nemcsak emiatt letört: terhes Guy-től. A fiútól azonban alig érkeznek levelek, Cassard pedig kitartóan udvarol...

Nem észleltem e történet mögött üzenetet; egyszerűen egy szerelmi történetet láthatunk, amely nagyon hétköznapi és amellyel valószínűleg mindenki tud azonosulni: adott egy pár, akik első kapcsolatukat élik, nagyon szerelmesek egymásba, ám az élet elszakítja őket ideiglenesen és ezt nem éli túl a kapcsolatuk. Már mindketten saját életüket élik, amikor újra találkoznak, és egy pillanatra felidéződik bennük minden, de tudják hogy ez a múlté. Nincs hepiend, nincs tragédia, ez egy mindennapos eset, és talán épp ettől meghatóbb.

Megvalósítás

A történethez pontos időpontjaink vannak, 1957-ben kezdődik és 1963-ban ér véget. Mindezt három részletben láthatjuk: 1) indulás, melyben megismerjük az alaphelyzetet és Guy bevonul; 2) távollét, ahol a szerelmesek kapcsolata felbomlik a külső és belső hatásokra: egyfelől Guy levelei ritkán jönnek, miközben Genevieve szülése egyre közeledik,  Cassard pedig biztos támasz lenne, amit persze az anya is helyesel; 3) visszatérés, ahol a második részből teljesen hiányzó Guy egy új világba érkezik vissza, ahol már semmi sem ugyanaz és ahol már nem egy pár többé. Ez a hármas tagolódás érzésem szerint nem csupán ennyiből állt, hanem mintha három teljesen más korszakot és stílust is jelenítene meg, noha csak néhány év az eltérés. Az első rész az utcákon játszódik, ártatlan, kamaszos szerelemmel, majd eg.y szobákba szoruló dráma következik Genevieve vívódásaival, végül újrajárjuk az eddigi helyszíneket, de realistább vonásokkal (pl. a bájos, szinte 19. századi esernyőboltból modern háztartásigép üzlet lesz). A karakterek hasonlóan változnak, főleg a szerelmespárunk az, akik idealista, naiv gyerekekből megromlott felnőttek lesznek.

Nem túl látványosan, de mintha a film külleme is követné ezt a hármas tagozódást, mert az első rész színei valahogy egyszerűbbek, a másodikéi rikítóan telítettek, a harmadik pedig hétköznapi lesz. Két érdekesebb jelenet van képi szempontból: az első a nyitány, amely felülnézetből, a hulló eső szemszögéből mutatja az utcán elhaladó embereket, akikből csak színes esernyőik látszanak. A másik egy borzalmas vetített háttér a szerelmesek sétájához, ami pont olyan, mint a régi filmek autós jelenetei. Állítólag a többség ezen a pontos fel is nevet kínjában, főleg hogy egyértelműen látszódik, hogy a szereplők nem is mozognak. Egy a rendezőt jól ismerő kritikus szerint azonban ez teljesen szándékos húzás volt, az hivatott megjeleníteni, hogy a szerelmesek hogyan érzékelhetik a külvilágot. A film legfőbb jellemzőjéről még nem beszéltem, miszerint ez egy musical. Ebben az esetben viszont egyáltalán nem lehet szó indokolatlan dalra fakadásról, ugyanis végig énekelnek. Ez egyfelől komikus, hiszen a leghétköznapibb dolgokat is dalban mondják el, másfelől bosszantó, mert  olyannak hat, mintha egy diáktársulat próbálna dallamot rögtönözve énekelni.  legalábbis kezdetben, mert egy idő után hozzászokik a fülünk és már fel sem tűnik nagyon a dolog. (Kis kitérő: a film elején az egyik karakter moziba megy, mert a filmeket szereti és elmondása szerint nem operába, mert unja az éneklést :D) Mivel az egész egy dalfolyam, nem igazán lehet karakteres dalokról beszélni, bár a hozzáértők szerint nagyon is jók és tudatosan felépített motívumok vannak benne - csak én ezt nem hallottam ki belőle. Egyébként ebben talán az is közrejátszott, hogy sanzonszerűek, amelyeket sosem bírtam.

Élmény

A folytonos éneklés miatt egyedi film az biztos, az egyszerű, de örökérvényű és egyetemes története miatt könnyű vele azonosulni, de ezek önmagukban azért még kevesek, hogy igazán élvezzek egy filmet. Könnyebben megjegyezhető dalokkal és katartikusabb történettel jobban tetszett volna.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Catherine Deneuve (Iszonyat, Tristana), Mireille Perrey (Madame de...), Jean Champion (A vörös kör)
- Még életben vannak: Catherine Deneuve (72), Nino Castelnouvo (79), Anne Vernon (92), Danielle Licari (73)