Tartalom:

Romeo és Knocks kiskamaszok, szomszédok és így barátok is az 1980-as évek vidéki Angliájában. Knocks-nak problémája van a hátával, ami miatt sántít és ami miatt kisebb szóváltásba, majd természetesen verekedésbe keverednek két idősebb sráccal. A közelben járó, 25 éves Morell kergeti el az idősebbeket és hazaviszi a két gyereket. Itt megpillantja Romeo nővérét, és randizni hívná, de mivel kicsit suta és proli, a gyerekek segítségét kéri, hogy hogyan tehetne jó benyomást. Knocks poénból direkt rossz öltözködési tanácsokat ad neki, a lány pedig elhajtja a szerelmest. Később aztán mégis sikerül hagyományosabb módszerekkel egy szánalomrandit kierőszakolni. Eközben Romeo apja, aki korában elhagyta a családot, megpróbál visszatérni, bár a család nem igazán örül neki, főleg Romeo nem, aki tüntetésképp inkább Knocks-nál alszik, amíg nem megy el az apja. Nappal együtt lógnak Morellel. Váratlanul, amikor a férfi kettesben marad Knocks-szal, hangnemet vált és halálosan megfenyegeti őt és családját is, amiért bolondot csinált belőle szerelme előtt...

Őszintén szólva nem tudom, hogy mire akart kilyukadni a történet. A rendező állítólag előszeretettel viszi vászonra saját élményeit, ez a film is részben valós eseményeken alapul, de a történet gerince, azaz hogy hogyan lesz egy realista vígjátékból nyomasztó rémálom, nem igazán vezet sehova, sőt, önbíráskodva, erőből old meg egy problémát azzal, hogy elkergeti egy erősebb férfi Morellt. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy kicsit korképet ad az 1980-as évek vidéki Angliájáról, illetve önéletrajzi elemként a rendező és a forgatókönyvíró barátságáról (Romeo és Knocks).

Megvalósítás:

A történet szinte családi vígjátékként indul: Knocks a bice-bóca, Romeo a zabagép aki megeszi hazafelé a többiek ételét is. Ebbe az idillbe robban bele Morell, aki elsőre jóindulatú bunkónak tűnik, de aztán pszichopatába fordul. Eközben a két gyerek eltávolodik egymástól, hiszen Knocks-ot megfenyegeti Morell, aki inkább otthon marad, ráadásul hátműtétje miatt is az ágyban kell maradnia. Romeo dühös apjára, aki váratlanul hazaállít újra, ezért először Knocks-nál marad, majd Morellhez költözik be estére, amíg a férfi fel nem sül Romeo nővérénél, mert onnantól terrorizálni kezdi Romeót is. A megoldást elég bénán Romeo apja jelenti, aki keménykötésűbb Morellnél és egyszerűen elkergeti, ezzel újra mindenki heppi. A mellékkarakterek egy-egy vonással bírnak: Knocks anyja túl anyáskodó, apja túlságosan kevéssé apáskodó, noha a film végén képes kiállni fiáért. Romeo szüleiről még ennyit se tudunk meg, csak az apáról sejthetjük, hogy megbízhatatlan típus volt korábban. Morell utalásokból nagjából összeszedhetjük, hogy gyerekkorában az apja sokat verte, aztán katonának állhatott és még 25 évesen is szűz. Kicsit olyan, mint egy indulatos, erőszakos Forrest Gump, de nem tartom életszerűnek, hogy korábban nem kattant be és szabadon mászkálhatott idáig.

A zene érdekes módon inkább ezt az idilli, esetenként mélabús hangulatot támasztja alá pop betétdalokkal, de ritkán és rendszertelenül bukkannak fel, pedig sokkal hatásosabb lett volna, ha Morell ámokfutásához váratlanul csak a csend társul a folyamatos zene után vagy épp ellenkezőleg, a folyamatos csendet szakíthatta volna meg valami komor zene. A képi világról nem tudok mit mondani, semmi jellegzetes nem tűnt fel, kivéve talán hogy a happy endhez érve napsütéses idő lett az addig jellemzően borongós időjárás után. A színészek rendben vannak, a gyerekek természetesek vagy legalábbis olyan szerepet kaptak, ahol természetesen viselkedhettek, de ez így van jól.

Élmény:

Nem szeretem az ilyen filmeket, ahol szándékosan azt akarják, hogy rosszul érezzük magunkat különösebb cél nélkül. A kedvenc nyomasztó filmjeimnél mindig a tehetetlenség érzése, hangulata miatt ütött szíven a dolog, itt egy olcsó húzással érik el. Persze mint mindig, lehet hogy csak nem értettem meg a filmet :)

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Bob Hoskins (Brazil)

Következik: Szörnyszülöttek