Tartalom:

Jean-Louis (Jean-Louis Trintignant) hívő katolikus, szinte megszállottan figyeli az egyik szőke nőt a templomban. Követné is, de mindig szem elől téveszti a mise után. Egy este összefut rég nem látott barátjával, kisebb filozófiai eszmecserébe keverednek Pascalról és a vallásról, melynek során Jean-Louis kijelenti, hogy katolikus lévén ő már nem csajozik. Több se kell a barátnak, azonnal felviszi Maudhoz (Francoise Fabian), aki nemcsak csinos, de művelt is, ez pedig hamar próbára teszi Jean-Louis elveit...

A kritikák egybehangzó állítása szerint a filmben is elhangzott véletlenek és választások témaköréről filozofálgat a történet, arról, ahogy Jean-Louis igyekszik a katolicizmus elveinek megfelelően alakítani életét és ebbe a keretbe beleilleszteni mindent, miközben az események véletlenszerűen(?) történnek meg vele. És bár valóban erről beszélnek és ebbe illeszthetőek a történtek, számomra ez csak a felszínnek tűnt, ugyanis valamitől mérhetetlenül természetesen emberinek éreztem, amit nem tudok ennél jobban kifejteni.

Megvalósítás:

Talán csak az aktuális hangulatom miatt volt így, ugyanis az élethelyzeteken és a karaktereken is érezhető a rendezett történet mesterkéltsége, szóval igazán nem tudom megmagyarázni, miért éreztem ezek ellenére valósnak. Adott a francia értelmiségi közeg a maga 1960-as évekbeli filozofálgató, szabados életvitelével. Ennek tagja Jean-Louis, akinek a neve a filmben nem hangzik el, aki mintha most kezdte volna csak el komolyan venni katolikus vallását, egyúttal pedig külső szemlélő is, hiszen eddig külföldön dolgozott és most is elég messze él munkahelyétől, de még csak nem is saját lakásában. Nem találja a helyét új ismerősei között, inkább egyedül elmélkedik, jelenleg Pascalon és a valószínűségeken. Jean-Louis tehát minden tekintetben egy átmeneti jellegű ember. A következő nagyobb blokkban összefut régi ismerősével véletlenül, akinek révén végül eljut Maudhoz. A címadó este majd' a film felét tesz ki, és ebben vallásról, szerelemről filozofálgatnak. Nem fogom tudni felidézni valamennyi gondolatukat, de szerencsére teljesen közérthetőek, ellentétben ugye Godard-ral. A lényeg, hogy megszólalásaival és testbeszédével Maud egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy szabad a pálya, ami Jean-Louis részéről komikusan kínszenvedős, ahogy vágyait próbálja összeegyeztetni katolikus nézeteivel ("ez csak baráti csók"). Végül feltűnik a szőke lány a templomból ugyancsak véletlenül, a szerencsés véletlenek folytán pedig lehetőségük adódik közelebbről megismerkedni. A befejezés talányos lehet, csak annyi a biztos, hogy két karakter két ellenkező utat választ, egyben az is kiderül, hogy semmi sem volt egészen véletlen. Hogy kinek melyik életfelfogás lesz a szimpatikusabb (esetlegesség vs nincsenek véletlenek), gondolom egyéni világlátástól függ. A rendező hívő katolikus volt és állítólag több utalás történik Pascalra, mint amit a mai néző észrevehet, de nekem mégis az volt az érzésem, hogy szándékosan és összezavaró céllal írták bele a véletleneket, mert túlságosan is klappolt minden (bocsánat a rébuszokért, de nem akarok spoilerezni).

Amennyire dicsérik a történetet, annyira semmitmondó a kivitelezése: a párbeszédek, a mozdulatok előre kimértek, látványvilága nincs, zene se. Néhány kép azért jól láthatóan megkomponált, leginkább talán az utolsó jeleneten látszódik, ahol Jean-Louis a végtelen tenger felé fut, Maud pedig a dombon felfelé halad. A rendező türelmesen  tudott várni a megfelelő pillanatokra, a pap pl. nem színész, a misék pedig valódiak, de ennyiben kb. ki is merül az összes érdeme, legalábbis azok közül, amiket észrevettem.

Élmény:

Tipikus újhullámos film az 1960-as évek Franciaországából, amelyek többnyire továbbra se jönnek be. Ezen a ponton azért szeretém megjegyezni, mint mindig, hogy nem vagyok filmesztéta, csak egy átlagember aki egyszeri megtekintés után leírja, mi szűrődött le neki az adott filmből. Szóval a filozofálgatások érdekesek voltak, de nem katartikusak, a képi világ meg számomra semmit nem jelentett. Ami viszont magával ragadó volt, az a mesterkéltsége ellenére is természetesnek ható légköre, amit nem tudok mivel magyarázni...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Jean-Louis Trintignant (A megalkuvó, Három szín: piros), Francoise Fabian (A nap szépe, Out 1)
- A rendező alapvetően filmciklusokban gondolkozott, ez a "Hat erkölcsi mese" (1963-1972) harmadik darabja.

Következik: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője