Artúr filmélményei

A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989)

2017. július 11. 15:15 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Greenaway, Peter
Műfaj:
dráma, krimi, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Richard Bohringer, Michael Gambon, Helen Mirren, Alan Howard

Megjelenés: 1989, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/nXLRdeYFHss
Ajánlott íráshttp://www.avclub.com/article/ithe-cook-the-thief-his-wife-and-her-loveri-67146
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-szakacs-a-tolvaj-a-feleseg-es-a-szeretoje-the-cook-the-thief-his-wife-her-lover/movie-2267

Tartalom:

A szakács egy jólmenő étteremben főz, aminek új menedzsere, a "tolvaj" maffiaszerű módszerekkel tartja rettegésben a környék éttermeit. Valamiért ínyencnek tartja magát, de nincs valódi ízlése, ellentétben jólnevelt feleségével, aki nehezen viseli férje tapló stílusát. Egy este kiszúrja az étteremben könyvet olvasó férfit, a "szeretőt" (Alan Howard), akivel rövid szemezés után szeretkezésbe kezdenek a mosdóban, és ezt megismétlik minden egyes közös vacsora alkalmával. Mivel a szeme előtt történik, a tolvajnak mindez fel sem tűnik, amíg egy rosszakarója nem avatja be...

Ha csak saját eszemre kellett volna hagyatkoznom, akkor valami olyasmire gondoltam volna, hogy a négy fő karakter megfeleltethető egy-egy társadalmi rétegnek, és ezzel nem is lőttem nagyon mellé, ugyanis ők valójában a korabeli Anglia politikai rétegeit képviselik - ez persze mai szemmel láthatatlan. Így válik érthetőbbé az utolsó jelenet, amit most nem spoilereznék el. Ugyanakkor van benne egy erős bibliai vonulat is, így értelmezhető vallási metaforaként is (elsősorban a bűnbeesést szeretik hozzákapcsolni, de rengeteg jelképet felfedezhetünk benne - vagy belemagyarázhatunk).

Megvalósítás:

Nem is tudom hol kezdjem. Az első jelenet kutyaszar etetése lehetne akár elborzasztó is, de nem az, mert rögtön érezhető a jelképessége, személytelensége, a Tolvaj túlságosan kikarikírozott karaktere. Bár az abszurdba nem megy át, valószerűtlen, hogy egy ilyen alak vezetői pozícióba kerüljön, illetve hogy ezt a tágabb környezete elviselje. De ha lett is volna kétségünk, a második jelenet konyhai figurái már végképp valószerűtlenek a konyhai kisegítő fiú gregorián énekétől kezdve a félmeztelenül dolgozó másik alkalmazottig. Mindenkinek van egy erős attribútuma, így könnyen levehető, hogy ki-mit képvisel: a Szakács az elnyomott tisztességet, a Tolvaj a gőgösen uralkodó habzsolást, a Feleség a kifinomultakat (az okosak szerint magát Angliát), a könyvárus, folyton olvasó Szerető pedig az értelmiséget. Aktuálpolitikai vonatkozásban a Tolvaj lenne Thatcher és elitje, a konyhai dolgozók az átlagemberek, a Szerető, mivel kedvence a francia forradalom, a baloldali, ellenzéki értelmiség, a Feleség pedig a megerőszakolt, bántalmazott, kényszerített ország. E két utóbbi talál egymásra, rendszeresen ádámkosztümben bujkálnak a konyhai alapanyagok közt (Ádám és Éva a Paradicsomban), de csak rövid szexig jutnak, a komolyabb kapcsolat kialakulását megakadályozza a Tolvaj. Aki egyébként tudja, hogy rá van utalva a Szakács munkájára, ezért őt nem cseszegeti igazán. A történet központi alakja a Tolvaj és az ő nyers, erőszakos, habzsoló megnyilvánulásai, ő szerepel a játékidő nagy részében is, egyszerre vicces és taszító, de még éppen nem megy át abszurdba a túlzó alakja.

A rendező híres a reneszánsz és barokk kor festészete iránti vonzódásáról, illetve hogy eredetileg festőnek készült, és ez vissza is köszön a filmjeiben. Itt csak néhány főbb helyszínen játszódnak az események, ezek azonban festményszerű kompozícióban vannak. A konyhán pl. gondosan elhelyezett gyümölcsös és vadas csendéletek vannak zöldes megvilágításban, a kamera pedig gyakran mizogucsisan, egy festményt szemlélő nézőpontját felvéve oldalazva halad. Nem kevésbé festői az étterem belseje a fekete-vörös és fehér uralkodó színekkel. Konkrétan egy teljesen egyező, barokkos festmény előtt ül a Tolvaj és bandája, egyszer pedig talán felveszik a már klisének számító Utolsó vacsora pózt is. A zene legmarkánsabb eleme a kórista fiú egyházi jellegű dala, amelyet többször megismétel, így teljesen belém égett. Érdekes, de azt vettem észre, hogy bár ömlik a szó a Tolvajból, némafilmként is megállná a helyét a film a játékidő nagy részében.

Élmény:

Cselekmény gyakorlatilag alig volt, és mivel elsősorban aktuálpolitikai allegóriának szánták részben a filmet, mai szemmel ez a része teljesen kimarad. Jelképessége miatt érzelmileg nem ragadt magával a történet és más elemi se tudták erről elvonni a figyelmet. Viccesebb vígjátékként talán jobban működött volna. Képi világában végre igyekezett látványos és kifejező lenni, de kedvenc korszakom erejét még mindig nem érte el ez a film se.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Alan Howard (A gyűrűk ura), Tim Roth (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény), Ciaran Hinds (Vérző olaj), Ewan Stewart (Titanic), Roger Ashton-Griffith (Brazil, Mr Turner), Bob Goody (Mr Turner)

Következik: Az érzékek birodalma

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3112698327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása