Tartalom:

1997-ben Tony Blair nyer a brit választásokon, jelszava a modernizáció, de azért ő sem nyúlna a királyság intézményéhez, amit ekkor (és jelenleg is) a hagyományoktól és formalitásoktól megkötött II. Erzsébet (Helen Mirren) képvisel. Pár hónappal a választás után a királynő ex-menye, Diana hercegnő autóbalesetben életét veszti. A család magánügyként kezelia helyzetet és csendben gyászolnának, de a hercegnő annyira népszerű volt, hogy Blair azonnal beszédet mond és nagy felhajtást kerítene a temetés köré. Az emberek a királyi család hallgatását (és mert közismerten rossz volt a viszonyuk a hercegnővel) tiszteletlenségnek veszik, és soha nem látott mélypontra esik a támogatottságuk...

A történet a hagyományos és a modernebb felfogásokat ütközteti a királyi ház szerepéről. A család szerint ez a többszáz éves hagyománytisztelet, az állandóság, Blair azonban tudja, hogy a hercegnő és amit megtestesített közelebb állt az emberekhez, ezért az uralkodónak rugalmasabban kell kezelni a helyzetet, különben akár veszélybe is kerülhet az intézmény.

Megvalósítás:

Először is szögezzük le, hogy ez egy fiktív film, noha szinte minden eleme valós, leszámítva a privát megbeszéléseket. Blair szerepe a filmben a játékideje és a részletesebb bemutatása ellenére is csak katalizátori, aki segít a királyi háznak átvészelni a válságot és kapcsolatot jelent a külvilággal. Az igazi főszereplő a királyi intézményrendszer II. Erzsébettel az élén, akik hármas szerepet töltenek be: magánemberek, akik gyászolnak, uralkodók, akik a elöl járva példát mutatnak, de közben intézményt is jelentenek, akiknek működniük kell. Így fordulhat elő az egyik legsokatmondóbb rész, amikor egy járókelő számon kéri rajtuk, hogy miért nincs a zászló a palotán félárbócra eresztve, ami a közember számára természetes, viszont valójában teljesen mást jelent és más a funkciója (a család otthontartózkodását jelzi). Az uralkodó hajthatalan, a média viszont egyre jobban felfújja az ügyet, hiába mond más a józan ész, kénytelenek engedni a nyomásnak. A történet legnagyobb baja, hogy a briteken kívül szerintem senki nem érzi át a dolog jelentőségét, hiszen nincs ennyire nagy presztízsű intézményünk (noha az elég kemény volt kívülállóként is, amikor az első jeleneteben a megszeppent Blairt először fogadta a királynő, és lazán odavetette Viktória királynő és Churchill nevét). Illetve van még egy nagy probléma, de ezt majd az idő dönti el: szerintem nagyon kevés szó esett a hercegnőről, nem igazán érteni, hogy ki is ő és miért jelentős a halála.

Nem egy mozifilmes minőség, sokkal inkább emlékeztetett tévéfilmre néhány vadászós jelenetet leszámítva. Némi ellentétet állítanak a díszletek a pompában és szigorú etikett szerint élő királynői palota, valamint a munkásosztálybeli Blair-család rendezetlen, szűkös otthona közt (ha nem így van, elnézést, de ordas nagy kamunak gondolom, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú emberének a felesége halrudacskákat süt vacsorára egy néhány négyzetméteres lakásban). Ezt azzal is erősítették, hogy az utóbbi életét rosszabb minőségű filmre vették. Rengeteg az archív bejátszás, amitől már-már dokumentumfilmszerűvé válik. Persze elsősorban a királynő van a középpontban, ígí az őt megformáló színész lubickolhat a szerepben, járt is érte egy Oscar, pedig végig visszafogottnak kellett maradnia.

Élmény:

Kamaszkoromban teljesen hidegen hagyott a Diana körüli felhajtás, várom az eseményt megélő kommenteket, ők mit tapasztaltak ekkor. Sokat elmélkedtem a film közben a királyi család életéről, rengeteget lehet rajta filózni. Bevallom, felkeltették az érdeklődésemet, meg tudom érteni, hogy a briteknek sokat jelenthetnek. De ettől még a helyzet nem változik, nekünk kívülállóknak kevésbé átélhető, önmagában pedig nem túl izgalmas.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Helen Mirren (A szakás a tolvaj a feleség és a szeretője), James Cromwell (Szigorúan bizalmas, Halálsoron), Roger Allam (V mint vérbosszú)
- Állítólag annyira megszokták a stábtagok az átlényegült Helen Mirrent, hogy jelenlétében kezdtek úgy viselkedni, mintha tényleg a királynő lenne.
- Sajnos nem nagyon találtam infót az érintettek reakcióiról, de a királynőnek tetszett Mirren alakítása.
- A filmbéli szereppel ellentétben a tradíciók szembeni engedetlenség úgy tűnik a vérükben volt a "lányoknak". Az anyakirálynő Erzsébet (1900-2002) kétszer is kikosarazta leendő férjét, mert nem akart a szigorú etikett szerint élni, ráadásul Erzsébet maga is kissé kívül esett az ildomos jelöltek körén. De még csak nem is férje lett volna a trón várományosa, ha az elsőszülött fiú, VIII. Edward nem vett volna el egy elvált nőt, amit az anglikán egyház fejeként nem tehetett volna meg, ezért inkább lemondott, így válhatott 1936-ban Erzsébet királynévé.
- II. Erzsébet 1926-ban született,jelenleg is uralkodik, ezzel pedig megdöntött minden korelnöki rekordot a világon. Azért válhatott királynővé, mert sosem született fiútestvére. Férjével, a görög és dán herceg Fülöppel 1947-ben házasodtak össze, a férj pedig szintén jó génekkel bír, már 96 éves.
- Fiuk, Károly herceg 1948-ban született, igazi nőcsábász volt, többek közt megvolt neki jelenlegi felesége és Diana nővére is... Dianát 1981-ben vette feleségül, de nem jöttek ki, mindketten folyamatosan félreléptek, végül 1996-ban váltak el, Károly pedig 2005-ben feleségül vette jelenlegi feleségét. Olyannyira érdeklődik a várostervezés iránt, hogy egy saját ksivárost is felépíttetett saját elképzelései nyomán.
- Rátaláltam a királyi YouTube-csatornára, ezen olyan remek archív felvételek is vannak, mint a 14 éves Erzsébet első rádióbeszéde, a híres 21. születésnapi beszéde vagy a koronázását.
- Tony Blair 1994-től vezette a Munkáspártot és 1997-től 2007-ig az országot. Noha 1997-ben nagy fölénnyel nyert és három választást hozott, 2007-re legalább akkorát bukott, elsősorban az iraki háború népszerűtlensége miatt és inkább lemondott. 2015 óta tanácsadással foglalkozik.

Következik: Start két keréken