Cselekmény: A felsőközéposztálybeli Verma-család esküvőre készül. A szervezés minden nyűge Lalitra, a családfőre hárul, és persze semmi sem megy simán. A leendő feleség, Aditi titokban egy családos férfi szeretője, de nem akar tovább várni egy talán soha el nem érkező válásra. A férjet a család szervezte le neki, egy Amerikában élő szoftvermérnök, Hemant a jelölt, most találkoznak először. A díszletet építő, tipikusan nagydumás vállalkozó, Dubeyt teljesen váratlanul megigézi Alice, a cseléd kedvessége. Eközben a a család lassan megérkezik, sokan különböző országokból, egy unokaöcs pl. Ománból, akinek hamar összeakad a tekintete egy unokahúggal. Lalit gazdag sógora, Tej pedig Amerikából jön, ami felkavarja valamiért Riát, Lalit befogadott unokahúgát, pedig a férfi hajlandó anyagilag is támogatni, hogy a Ria Amerikában tanulhasson. Aditi és Hemant mindketten alaposan zavarban vannak és próbálják valahogy megbeszélni a helyzetet és érzéseiket...

Téma: A történet egy esküvő ürügyén hozza össze egy felsőközéposztálybeli pandzsábi család sokszínű tagjait, amivel a cél talán egy átmenet vagy keveredés-rétegződés bemutatása volt, ahol a film idején ez a réteg épp tartott. A rendező egy interjúban elmondta, hogy az ő célja ennek a rétegnek a bemutatása volt, ami addig nem történt meg, egy írás szerint pedig ebben semmi túlzó nem volt, pontosan így néz ki egy esküvő.

Tartalom: Négy-öt cselekményszálunk van, mindegyik karakterfejlődéssel jár, mégsem erről beszélnék, mert ez félrevinné a témát; legfeljebb annyiban igazolja, hogy ezek is egy-egy átmenetet jelenítenek meg, amíg eljutnak egyik pontból a másikba. Mire gondolok inkább tehát? Már az elején egy tévéműsorban vitatkoznak az indiai hagyományokról és a nyugatiasodó valóságról; keverik az angolt, a hindit és a regionális nyelveket; a karakterek különböző országokból jönnek haza, de társadalmi státuszuk azért nagyjából hasonló. Keveredik a hagyomány és az újabb szokás, pl. a család hozza össze a párt, de a felek teljes egyetértése mellett; az egyik rokonnak a külföldi hozzáállását fel kell adnia a siker érdekében és visszatérnie a kicsit férfiasabb felfogáshoz, míg egy másik rokon fiú határozottan nőies társadalmi szerep felé fejlődik. Laliték India szétesésének áldozatai, tehát már a múltjuk is egy átmenet. És a sort folytathatnák sokáig, de remélem ennyiből átjött, hogy a történet nem sokrétű vagy mély, hanem elsősorban ellentétek együttese. A sokkarakteres sztori miatt nagyon nem lehet elmélyülni bennük, talán Aditi kapja a legtöbb játékidőt, és neki van belső konfliktusa már a kezdetektől. A jelképrendszerről megszólalni sem merek, nyilván tele van a helyieknek könnyen érthető dolgokkal, ami felett mi itt simán átsiklunk. A legegyértelműbb, vissza-visszatérő motívum a bársonyvirág, ami világszerte népszerű kellék, Indiában az esküvők kötelező eleme.

Forma: A formai megoldásokban csak részben jelenik meg ez a keveredés: a zene például egyszerre hagyományos és modernnek hatóan elektronikus (szerzője kanadai), és indiai film lévén nyilván kapunk belőle bőven, még táncjelenetek is vannak, de ezek nem a semmiből előjövő stíluselemek, hanem az esküvőből adódnak, úgyhogy nem lehet ellenük egy szavam sem. A jelmezek és a díszlet a hagyományokra erősítenek, de persze van autó, tévé, meg mobiltelefon. A színjátékot kevésbé tudom megítélni, hogy mennyire fejezi ki a film témáját, talán leginkább Dubey karakterében testesül meg, aki kezdetben nagyon karikírozottan túlzó és sztereotip, de ahogy beleszeret Alice-ba, teljesen korrekt drámai szereplővé válik. Ahol nem érvényesül a keveredés, az a képi világ, mert bár külsőre elég indiai, a kamerakezelés inkább európaias, kézikamerásan sokat mozgó, hogy átadja a nagy család hangzavarában kapkodó hangulatát. Emellett azért vannak költőibb, belassított felvételek vagy épp realisztikusabbak, amik nem csak India szép oldalát mutatják meg, de túlnyomó részben a kézikamera érvényesül.

Élmény: Nem tudok belekötni a filmbe, a maga módján tökéletes, egy indiainak nyilván sokkal élvezetesebb is. Nem akarok jobban elefántcsonttoronyból fanyalkodó sznobnak tűnni, mint amennyire amúgy is vagyok, de nekem az kell egy igazán jó filmhez, hogy legyen meg a metafizika misztikuma, hogy igazán lenyűgözzön, ez viszont inkább könnyed volt egy-két komolyabb témája ellenére is. De bátran ajánlom, jó szórakozás.  

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Roshan Seth (Indiana Jones és a végzet temploma)
• A rendező ezzel a filmjével nyerte el a velencei filmfesztivál fődíját első nőként, de bevételben is nagyot ment.