Cselekmény: ...avagy kb. "sehol sem olyan, mint otthon". 1970-es évek, Jamaica. Egy amerikai stáb épp samponreklámot forgat. Helyi sofőrjük, Carl egy tengerparti falu "ura", a helyiek szobáit adja ki külföldi turistáknak. Amikor a samponmodell váratlanul eltűnik, az amerikai producer, Susan Carl segítségét kéri, hogy megtalálják, és együtt indulnak útnak Carl falujába...

Téma: Azt hiszem (mostanában mindig ezzel kezdem a mondataimat, bocsánat érte, de nem vagyok elég magabiztos :D ) a történetnek alig nevezhető jelenetek összességében azt akarják megmutatni, hogy hova vezet(het), amikor az állam az üzleti érdekeket az emberekéi elé helyezi - és persze kapunk egy képet a korabeli Jamaicáról is.

Tartalom: A cím kétértelmű, mert érthetjük úgy is, hogy "nincs oly hely, mint az otthon", de úgy is, hogy "ez a hely nem olyan, mint az otthon", de ez az elején még nem látszik. A minimális cselekmény csak ürügy arra, hogy jamaicai élethelyzeteket villanthasson fel a történet, miközben Susan és Carl átautóznak az országon, de azért nem jelentéktelen részlet, hogy egy reklámfilmforgatással kezdünk, ami korunk gazdasági rendszerének egyik fő jelképe. Az amerikai reklám álidilli világából kilépve az ügyeskedő Carl válik főszereplőnkké, aki a turistákból élve szinte striciként uralja a faluja partvidékének kiadó szobáit. Ideérve megtudja, hogy az állam zaklatni kezdte a helyieket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elüldözve őket szállodák épülhessenek, mire Carl elindul a fővárosba számonkérni a képviselőjüket. Eközben Susan ismerkedik a helyiekkel, és talán picit jobban megérti őket, mint az ideiglenesen kiteljesedni ideérkező hippik, akik pár hét után ott folytatják amerikai életüket, ahol korábban. Az egyenlőtlen és eltérő szerepeiket az a jelent mutatja legjobban, amikor Susan lefotózza a magát produkáló helyit, a férfi azonban idővel agresszívvé válik, mert pénzt várt a megjátszott, civilizációmentesen boldog bennszülött szerepéért. Harmadik, névnélküli főszereplőnk viszont tényleg ez a típus, egész nap füvezik és boldog és a gyerekeivel játszik, és közben nagy életbölcsességeket mond, de mire megy vele. Ehhez hasonló, egyértelmű ellentét van az egyszerűségükben boldog vidékiek és a modernebb városiak között, ahol a szó minden értelmében vett zöldtől elszakadt lakosok megbetegszenek és erőszakossá válnak.

Forma: Kísérletezősebb fajta, állítólag nem volt rendes forgatókönyv vagy betanulandó szöveg, csak haladtak, ahogy tudtak, ez meg is látszik a szétesettségén és a kamera fókuszálatlanságán. Ez nem negatívum, csak stílusjegy, de miatt aztán kevés jó kép van, közülük messze a legizgalmasabb a fényt visszatükröző víz elmosása viharrá. Minél kevésbé tapasztalt volt a színész, annál élethűbb volt, gondolom többségük amatőr volt. A film talán legfontosabb eleme azonban a hang volt; a rendező előző, első filmje volt az, ami feltette a reggae-t a világtérképre és ezúttal is erősen jelen volt, jól passzolt a látottakhoz hangulatban és szövegben is. A hang másik erős formája a rádióadások bevágása volt, amik szintén együtt haladtak a történettel egyre politikaibbá és komorabbá válva.

Élmény: Egy nem elhanyagolható tényről eddig nem beszéltünk: ez a film az 1970-es években készült, de elkavarodott és elveszettnek hitték a 2000-es évekig, amikor előkerült. A rendező még elkészített egy előzetesen megvágott, de nem végleges anyagot belőle a 2006-os bemutatóra, ám röviddel ezután elhunyt. A nagy kérdés, hogy mennyire nyúlt bele az eredeti elképzeléseihez képest? Mert láttunk már korszakalkotónak tűnő filmet (Kurutta ippedzsi (1926)), ami kiveszett a köztudatból, és amit a rendező később elővett, ki tudja mennyit alakítva rajta, hogy hozzászabja a kora igényeihez  Mindenesetre nem érzem, hogy olyan nagyon elütne az 1970-es évek filmjeitől. Az én ízlésemnek kicsit szét volt esve, de valahol ez az erőssége is. Korrekt film.

Érdekességek

• Ez volt Grace Jones első filmszerepe, csak később vált énekessé.