Tartalom:

A tehetős, idősödő úriember, Mathieu (Fernando Rey; francia hanga: Michel Piccoli) szemet vet új szobalányára, Conchitára, az első próbálkozása után azonban a lány inkább szó nélkül lelép. Később véletlenül összefutnak, Mathieu kisegíti őt pénzzel, és mivel Conchita hálás érte, ezentúl mindennap felkeresi őt, hogy apró ajándékokkal kedveskedjen. A vonzalom kölcsönös, ám Conchita nem engedi átlépni a határt. Egy idő után, amikor Mathieu már kellőképp magabiztos, nagyobb összeggel segíti ki Conchita anyját, de cserébe azt kéri, költöztesse hozzá a lányt. Másnapra mindkét nő eltűnik, mert amint búcsúleveléből kiderül, Conchita nem szerette volna, ha "megvásárolják". Mathieu kétségbe van esve, másra se tud gondolni...

Talán ez az eddigi legérthetőbb Bunuel-film, egyszerűen a férfivágyak természetéről szól. Mathieu megdugná Conchitát, aki viszont a végsőkig ellenállva, csak lassan engedi magához egyre közelebb a férfit, és ahányszor tárgyiasítja őt, messzebbre húzódik. Mathieu vágya így alakul lassan szerelemmé, a látszólag pénzhajhász Conchita pedig így érti meg, hogy a férfi tényleg (?) szereti. E se veled, se nélküled viszonynak van egy politikai vetülete is, hiszen a filmet terrortámadások kísérik végig, ami talán a spanyol-francia határ közé szorult baszkokra vonatkozna?

Megvalósítás:

A történet keretes, bunuelien bizarr: Mathieu egy a vonatra felszállni igyekvő fiatal nőt egyszerűen leönt egy vödör vízzel, utastársai pedig rendkívül udvariasan és megértően érdeklődve kérdezik (köztük egy kislány és egy pszichológus törpe), hogy mégis mi az oka e furcsa tettnek? Ekkor kezd bele meséjébe, aminek kezdetén csak egy kanos háziúr, Conchitában azonban emberére akad, a lány nem adja magát könnyen. (Nem tudom 1977-ben már így volt-e, de ugye tudjuk Conchita Wurst óta, hogy a conchita szlengben puncit jelent.) Ettől Mathieu egyre jobban megszállotjta lesz a lánynak, de rendre elköveti azt a hibát, hogy nem partnerként kezeli, hanem csak meg akarja kapni minden áron. Conchita nem akarja magát semmilyen szinten alárendelni Mathieu-nek, amikor efféle szándékot vesz észre, azonnal lelép. Természetesen kapunk bár bizarr jelképet is, pl. az állatok csapdába esését épp amikor Mathieu belesétál a "csapdába" vagy a zsákot amit magával hurcol valószerűtlenül. Van még egy elméletem: az események sokszor olyanok, mintha Mathieu fantáziájának kivetülései lennének, akkor is ha ez a képzelet nem feltétlenül kellemes. Conchita pl. mintha mindig úgy viselkedne, ahogy a férfi el tudja képzelni. Végül ne menjünk el a folyamatosan jelenlévő terrortámadások mellett sem, ami főszereplőink szempontjából csak kellemetlen körülmény, Bunuel szempontjából jóval több, hsizen reflektál az akkori világra, és persze nem hagyhatta ki a ziccert, hogy ne katolikus terrorszervezetek legyenek.

Képileg bunuelesen puritán, igazából már azon is meglepődtem, hogy néha megmozdult a kamera. (Érdekesség, hogy Bunuel eddigre már megvakult.) Ami némi különlegességet kölcsönöz a filmnek, hogy Conchitát két színésznő játsza folyamatosan váltogatva egymást: egy ártatlanabb, intellektuálisabb francia színésznő  és egy kihívóbb, testibb spanyol színésznő. Ez számomra megint azt támasztja alá, hogy Mathieu szemén keresztül látjuk őt.

Élmény:

Férfiként teljes mértékben tudtam azonosulni Mathieu kínjaival, ám majdnem végig Conchitának adtam igazat. Simán ehetne feminista filmnek is nevezni, tök jól érzékelteti, mi a baj a férfiak hozzáállásával. Annyira azonban nem volt okos, mint pl. a Szemet szemért, na és persze látványos meg végképp nem.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Fernando Rey (Viridiana, Falstaff, Tristana, A francia kapcsolat, A burzsoázia diszkrét bája), Michel Piccoli (Megvetés, A nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája)
- A film alapja egy népszerű 19. századi regény, amit többen isfeldolgoztak, köztük von Sternberg és Duvivier.
- Eredetileg nem két színész alakította volna Conchitát, de nem vált be az első választás, így sikerült véletlenül kényszermegoldásként létrehozni e filmtörtéenti mérföldkövet.

Következik: Élni