Tartalom:

Különféle virágok nyílnak ki fény hatására.

Megvalósítás:

Virágokat mutatnak, amelyek fény hatására kinyílnak. Oké, eddig picit szűkszavú voltam, lássuk hát hogy miről is van szó. Két dolog miatt nevezetes a film, az egyik, hogy színes. Ez önmagában még nem olyan nagy szám, hiszen sok kézzel színezett filmmel találkoztunk már, de itt nem ez történt, hanem a színek már "automatikusan", a kinemacolor eljárással kerültek filmre. Ez a technika kevésbé volt olcsó és megbízható mint későbbi versenytársai, de az 1910-es években az Egyesült Királyságban egyeduralkodó volt. A fontosabb technikai jellemzője filmünknek, hogy a virágokat látjuk kinyílni, ami nem egy pár pillanatos mutatvány. A megoldás a time-lapse, ami szintén nem volt újdonság, de azért nem is gyakori dolog, főleg nem ebben a formában. A filmet feliratok szeletelik fel rövid epizódokra, ezekben láthatjuk, hogy egy órán át tartott a művelet vagy akár egy napig.

Élmény:

Tipikusan a lehetett volna sokkal több kategória, de csak a csírája volt meg annak, ami pár évtizeddel később mesterművé tehette volna. A virágok kinyilása önmagában szép látvány, de kell hozzá az esztétikai elrendezés és még egy megfelelően kiválasztott zene is, hogy túllépve önmagán valami sokkal többet mondhasson.

Érdekességek:

- Eddig elhanyagoltam, de hadd beszéljek most kicsit a brit filmművészet kezdeteiről, amit csak a brightoni iskola néven emlegetnek, mert erre a környékre összpontosultak véletlenül. A mozgalom egyik fő alakja Charles Urban volt, az ő cége elsősorban dokumentumfilmeket és egyéb nem fikciós filmeket forgalmazott, így került alá Smith is.
- Smith 1945-ben, 65 évesen öngyikos lett.