Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen George Albert Smith (1864-1959) is, aki mutatványosként kezdte, és ügyes diavetítőnek bizonyult, ami később jól jött a filmes trükkökhöz is. Egy 1896-os Lumiere-vetítésen találkozott a filmmel, be is szerzett egy kamerát rövidesen és műsorait vetítésekkel egészítette ki. Sokat kísérletezett, 1903-ra sikerült kifejlesztenie az első színesfimtechnológiát. 1914-ben hagyott fel a filmezéssel egy jogi vita után.

A film: A történetecskében egy nagymama újságot olvas a nagyítójával, amit magához vesz az unokája és rajta keresztül kezd számba veszi a helyiség dolgait az órától a macskáig. Ez végre megint nem egy sima aktualitás, hanem egy innovatív film: ez volt ugyanis az egyik első, ahol közelieket láthatunk, miközben a statikus nézői szemszögből felvett szobáról egy vágással átkerülünk az unoka szemszögébe, és felnagyítva, kereken látjuk a szemlézett dolgokat. A vágás tehát itt már nem egy trükköt szolgál, mint Melies-nél, hanem narratív technika. Kifejezetten izgalmas 1900-hoz képest.