Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában többnyire egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük, mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ez persze nem igaz, természetesen voltak üzleti vállalkozások, de ebben az időszakban még nem nőttek annyira nagyra, mint más országokéi. Ilyen kisebb stúdió volt Cecil Hepworthé (1874-1953) is, aki már a kezdetek óta részt vett a brit filmben, ő írta az első könyvet a témában és később kifejlesztett egy hangosfilm módszert is, de az 1920-as években csődbe ment, részben addigra elavult stílusa miatt.

A film: A történetecskébe, egy kamera vesz szemből egy utat, ahol lassan elhalad egy autó mellettünk. Ezután viszont feltűnik egy autó, ami sebesen felénk száguldva, amikor hozzánk ér, a kép elsötétül. "Anya elégedett lesz" írja a felirat. Hogy ez utóbbi mit jelent, fogalmam sincs, a film többi rész viszont megér egy részletesebb elemzést. A fő poén az, amit már A vonat érkezésében (1896) is láttunk, hogy a kamera felveszi a néző nézőpontját, így a felé közeledő autó valóban átadja azt az érzést, mintha elgázolnának minket. Azonban ne menjünk el szó nélkül az ezt megelőző rész mellett sem, ugyanis ezzel, azaz a hintó közeledésével és elhaladásával feszültséget kelt tudatosan. Ez teljesen hatásos ma is, és belegondolva a dátumba, úttörő. A sofőr egyébként maga a rendező, az utasa az a May Clark, akit Hepworth későbbi filmjeiben is láthattunk már.