Tartalom:

A városon kívül található ház cselédje megunja a társasági élet teljes hiányát és szó nélkül lelép, otthagyva a friss kismamát (maga Weber, a társrendező) egyedül. Észreveszi a távozó cselédet egy arra kóborló csöves és szaglászni kezd a ház körül, majd amikor összetalálkozik a tekintete a kismamával, betör. A nő azonnal felhívja a férjét a munkahelyén, hogy baj van, de a betörő elvágja telefonkábelt és senki sincs a közelben...

A címhez méltón jófajta thrillert láthatunk, ez a történettípus az egyedül otthon maradt lakóval és néma telefonnal kedvelt filmtéma volt ekkoriban. Több persze nincs benne.

Megvalósítás:

A cseléddel indítunk, aki magára hagyja a kismamát, ez pedig megalapozza a helyzetet, hogy a semmi közepén vagyunk egyedül és így kerül a képbe a távozó cselédet megpillantó csöves is. A feszültséget tovább fokozza, hogy a két fél megpillantja egymást és hogy a betörő nem kapkod, komótosan halad, illetve a telefonvonal megszünésével a nő teljesen elszigetelődik. Ezzel ellenpontot alkotva a nő, majd a férje is kapkodva cselekszik. A nő elbarikádozza magát, a férfi pedig az első autóba bepattan, de mivel az nem az övé, a rendőrség is üldözőbe veszi, így két tűz közé kerül - és bizony láthatunk egy autós üldözést 1913-ból! A legfőbb feszültségforrás ez, azaz hogy vajon időben hazaér-e a férj. És ez sajnos tök súlytalan, mert nyilván igen, pedig elég ütős történet lehetett volna, ha nem. A karakterek kétdimenziósak, bár van egy-egy pillanat, ami elmélyíti őket (pl. a feleség inkább nem hívja fel a férjet a cseléd miatt, látjuk tétovázni, de végül úgy dönt hogy nem zavarja ezzel).

Amitől nagyszerű a film a korához képest, hogy egy rakás olyan filmnyelvi eszközt alkalmaz, amit korábban nem láttam. Például az elején van már stáblista. Többször felvesszük a másik nézőpontját, pl. a cseléd egy kulcslyukon keresztül meglesi úrnőjét és ekkor egy kulcslyuk alakú képet látunk. Hasonló elvből adódóan végre van rendes, a megszokottól eltérő kameraszögünk is, amikor a nő felülről lenéz a betörőre, ő meg fel a nőre (ld. első kép). Egy másik híres eszköze az osztott képernyő használata, amikor egyszerre láthatjuk, hogy a nő felhívja a férjét, miközben a betörő belép és elvágja a telefonkábelt (ld. második kép). Meglepődtem azon is, amikor az autós üldözés során a kamera nem csupán az autóba került, de még a visszapillantótükörből vette a hátulról közeledő rendőröket is. A vágások már kiforrottan párhuzamosak, hozzák a griffith-i szintet. A feliratokból szerencsére alig van, egy része nem külön kártyán, hanem filmbéli elhelyezéssel kerül elénk (a cseléd levele), egy része a hagyományosan magyarázó fajta, de van már köztük párbeszédes is. Vannak közeliek a színészekről, de ezúttal (gondolom a karakterek egysíkúsága miatt is) nincs bennük mélység.

Élmény:

Kellemes csalódás volt, újfent egy kellően modern hatású film, nem unalmas mai szemmel sem és egyáltalán nem számítottam ilyen technikai megoldásokra. Haladunk a korral, na.

Érdekességek:

- A rendezők férj és feleség voltak ekkor. Miután Porter kilépett Edisontól, saját céget alapított, itt kezdtek rendezőink színészkedni, majd mire Porter otthagyta ezt a céget is, már rendeztek. Vélhetően a párosból Weber volt a rendező és férje inkább az írásba segített bele elsősorban.