Cselekmény: ...avagy "szomorú trópus". Dr. Nogueira Európában tanult orvosnak, avantgárd művészekkel barátkozott és részt vett művészeti mozgalmaikban is, mielőtt hazatért volna Brazíliába, az egyik mostoha körülményekkel megáldott régióba, ahol egyetlen orvosként praktizálva nagy befolyásra tett szert. Érdeklődött a környék messiás-kultusza iránt, amivel a gyarmatosítás óta többen próbálkoztak, majd feltalált néhány hatékony gyógyszert. Egy súlyosabb betegség következtében ő maga is igét kezdett hirdetni és követőket szereznie, azt hirdetve, hogy nem érjük meg 2000-et...

Téma: Hááát... ööö... A rendezőről tudni kell, hogy nem annyira klasszikus értelemben vett filmes, hanem audiovizuális installációkat készítő művész, és nem annyira fogyasztóbarát az alkotás. Segít az értelmezésében a kapcsolódó esszéje, amelyben meghirdeti az anti-dokumentumfilmet. Szerinte a hagyományos dokumentumfilm vagy kísérleti vagy kereskedelmi jellegű, e kettő közé próbálta belőni ezt a filmet, ami ha jól értem a brazil filmművészet dokumentumfilmje kívánt lenni a fiktív orvos életét bemutató áldokumentfilmen keresztül, reflektálva kora filmes trendjeire.

Tartalom: A fiktív történet gyorsan elmeséli dr. Nogueira fiatalkorát, amit Európában töltött, majd az első harmadban letudja nagyjából brazil tevékenységét orvosként, ami szerény ismereteim szerint valószínűleg jellemző lehetett a korabeli brazil társadalomra: a mostoha sertaot néhány tehetősebb ember uralja, ez leírja némileg az európai gyarmati időket és az azt követő elitista rendszert is. (Az élet és halál ura egy katonai vezető-kormányzó, aki a föld 90%-át birtokolja, így minden mást is, ami alapvető szükséglet.) Az első jel a későbbiekhez az lesz, hogy orvosunk érdeklődik a régió messiás-mozgalmai iránt (ld. Isten és Ördög a Nap földjén). "Csodás" erőre azáltal tesz szert, hogy a gyógyszereket a helyi viszonyokhoz igazítja, a nép kezd különleges képességeket neki tulajdonítani. Végül elkap egy betegséget, amitől megőrül(?) és neki is messiástudata lesz, ki akar űzni mindent, ami nem tupi és átvenni az ő életformájukat, ez talán utalás a kommunista forradalmárokra. A cím egyébként Levi-Strauss hasonló című kötetére utal, amelben brazíliai utazásairól és tevékenységeiről ír; az orvosunk talán az ő kifigurázott alakja.

Forma: Formailag valóban inkább egy audiovizuális installációt idéz a dolog, eléggé hasonlít a Nap nélkülre. Kamu házivideókat látunk az orvostól, de többnyire inkább karneváli hangulatban vonuló embereket, teljesen oda nem illően, miközben nagyon is odaillenek tekintettel arra, hogy eléggé jellegzetesen barzil dologról van szó. Egy harmadik típusú bevágás a korai gyarmati időkből származó metszetek, amelyek általában benszülött kínzásokat ábrázolnak. A zene gyakran töredezett és különböző stílusok egyvelege; ez legalább egybehangzik a narrációval. A narráció a film leghagyományosabb eleme, szépen, időrendben felépítve meséli el az orvos történetét, de azért kerülnek bele versek is.

Élmény: Elsőre fogalmam sem volt, hogy mit látok, de hála az eddigi brazil filmélményeimnek, amikor utánaolvastam, kezdett megvilágosodni a dolog. De ettől még nem lett izgalmas vagy látványos, és mivel ez a blog az első filmélményekről szól, nem mondhatom, hogy tetszett.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Othon Bastos (Isten és Ördög a Nap földjén, A halál Antóniója, Sao Bernardo)
- A kannibál tupik Brazília őslakosai, a portugál gyarmatosítók és behozott betegségeik gyakorlatilag kiírtották őket, már csak rezervátumokban élnek néhány tízezren, ugyanakkor keveredtek is és jelentős kulturális örökséget is hagytak a ma braziljára.