Cselekmény: 19. század, Erdély. Egy utaskocsi megáll a Borgói-hágó közeli kis faluban, mert esteledik, és a helyiek rettegnek, mert állítólag a környék kastélyában vámpírok élnek és ilyenkor előjönnek vért szívni. Az egyik utas, Renfield azonban nem hisz a babonákban, és ő amúgy is éjfélre beszélt meg találkozót épp a kastélyban, hogy kibéreljen Drakula grófnak (Bela Lugosi) egy angliai ingatlant. Némi udvariaskodás után Drakula elkábítja és szolgájává teszi Renfieldet vérük összeöntésével. Angliába érve Renfieldet őrültnek hiszik és elmegyógyintézetbe zárják, épp Drakula új lakhelye mellett. A gróf megismerkedik szomszédaival, az elmegyógyintézet igazgatójával, annak lányával Minával és vőlegényével Johnnal, valamint Mina barátnőjével. A barátnő nem ábrándozhat sokáig a romantikus grófról, mert egy éjjel belopózik hozzá és kiszívja vérét...

Téma: Alig észrevehetően, de ott van benne egy keresztényi motívum az életről és lélekről; manapság már ugye az élet a legfontosabb egy hollywoodi filmben, de itt még fontosabb volt a vallási szempontból jelentősebb lélek, ami az ember kárhozatát jelentheti. Ebből a nézőpontból Drakula egy szörnyű lény, akinek a lelkén életek száradnak, hiába van életben, míg a feltámadó halottaknak megváltás, ha elpusztítják őket, hogy ne süllyedhessenek le Drakula állati szintjére.

Tartalom: Ugye a Nosferatu (1922) is a Drakulán alapszik, ezért ugyanúgy indul mindkét történet: gyanútlan külföldi ingatlanos érkezik Drakulához, és hiába figyelmeztetik a helyiek, ő csak legyint. Csak míg a Nosferatuban túléli a találkozást, itt Renfield Drakula szolgájává válik, és sokkal jelentősebb a karaktere, hiába mellékszereplő; Renfield ugyanis végig küzd a lelkéért, segíti gazdáját, de az embereket is. Drakula karaktere itt viszont nem egy szörny, hanem egy természetes és természetfeletti sármmal is bíró úriember, aki párszáz év után valamiért ráun szülőföldjére és Londonba megy. Innentől kezdve a sztorinak nincs jelentőség a témát illetően, Drakula pechére van egy vámpírtudós a környezetében, így lebukik és szembeszállnak vele. Az egyik elmegyógyintézeti dolgozó karaktere behoz némi vígjátéki könnyedséget, de nem vicces. Fontos megjegyezni, hogy ezt tekintik az első horrornak.

Forma: Először is a legfontosabb: ez a film emelte Drakulát popkulturális ikonná, és ez elsősorban Lugosi karakterértelmezésének köszönhető, aki akcentussal, rendkívül lassan és kimérten beszél, sokatmondóan mosolyog, szuggesztívan néz, nem nagyon rejtegeti énjét, de közben nagyon udvarias. Ha már színészi játék, Renfieldet emelném még ki, aki nagyon látványosan őrült meg. Másodszor, ehhez kapcsolódóan az is kiemelendő, hogy ez a film 1931-es, még nagyon a néma- és hangosfilm közti átmenet idején vagyunk, annyira, hogy a filmnek készült néma verziója is, és talán részben ez az oka akár Drakula lassabb, akár Renfield szélsőségesebb megnyilvánulásainak. Szintén ennek köszönhető, hogy nincs zene, ami szerencsés lépés volt, ami talán megzavarta volna a némafilmes zenei alájátszáshoz szokott nézőket, így viszont sokkal feszültebb a hangulat a csendtől. A képi világon látszik a német operatőr hozta expresszionizmus pl. a vámpírfeleségek együttmozgásánál, a gótikus kastélyoknál, a film eleji állatok bevágásánál, egyes beállításoknál, Drakula tekintetének kiemelésénél... stb. Az angliai részeknél viszont ez már fájdalmasan unalmassá válik, egy szappanopera szintjére süllyed a statikus beállításaival.

Élmény: Kíváncsian vártam ezt a nagyhatású filmet, ami nem is indult rosszul, és majd félrenyeltem a hamburgerem, amikor magyarul szólaltak meg benne az erdélyi jelenetekben. Ez nem betanult magyar volt, hanem igazi, ráadásul felirat sem volt hozzá. Pedig Amerikában forgott, de úgy látszik volt elég magyar statiszta. Na és mi volt persze kiírva az épületre? Sör-bor-pálinka. Van, ami nem változik. Két nagy probléma van azonban a filmmel: először is viszonylag alacsony költségvetésű volt, ami meglátszott, másodszor pedig állítólag a rendezés javát az operatőr tudta le, mert a rendező gyászolta barátját (aki egyébként a főszerepet játszotta volna). A Szörnyszülöttek (1932) ismeretében biztos vagyok benne, hogy ez egy sokkal jobb film lett volna, mert a legnagyobb gyengesége a filmnek a rossz hangsúlyozás, a tempó, a "mit mutassunk", azaz a kreatív munka pont azon része, ami a rendezőn múlik.

Érdekességek

• A főszereplőket korábban láttuk:
  
  • Lugosi Béla (Ninocska)
• Lugosi (szül. Blaskó, 1882-1956) színpadi színjátszás és világháborús katonai szolgálat után 1917-ben váltott filmre, a fehérterror elől Németországba menekülve folytatta filmszínészetét, majd 1923-ben már amerikai filmekben játszott. 1928-tól már a Drakula színpadi változatában játszott, az 1931-es film pedig meghozta neki a sikert, ugyanakkor bele is ragadt a horror-szerepbe.
• Dwight Frye 1943-ban hunyt el 44 évesen szívrohamban; Carla Laemmle 2014-ben hunyt el 104 évesen.
• A Borgói-hágó Kolozsvár vonzáskörzetében, nem messze Besztercétől, közelebb Báránykőnél van, ahol persze épült egy Drakula-tematikájú szálloda is.
• A filmnek van még egy magyar vonatkozása: a stúdió grafikusa ekkor Grósz Károly (1897-1952) volt, ő készítette a film plakátját. Grósz még 1901-ben, kisgyerekként került Amerikába, az 1920-as évektől készített filmplakátokat.
• A film akkor siker lett, hogy innentől kezdve szörnyfilmek sora jött, többek között a Frankenstein (1931).