Előzmények: Ahogy az előző filmjüknél leírtam, amit felszínesen tudni érdemes Kenyonról és Mitchellről, hamar meglátták a fantáziát a filmben, 1897-ben céget alapítottak, és elsősorban életképeket forgattak, amelyeket még aznap este levetítettek a helyi vásárokban, hogy az emberek viszontláthassák magukat. Ez az 1900-as évek közepéig jött be, idővel lanyhult az érdeklődés.

(A kép természetesen nem korabeli; a BBC készített egy háromrészes dokumentumfilmet róluk és a megtalált felvételekről, ebből látható a részlet)

A film: Ez is aktualitás egy gyárból távozókról. Azonban van egy különbség, és valószínűleg ezért került a listára: itt a szereplők egy nagyobb része egyáltalán nem örül a kamerának, csúnyán néznek rájuk és még be is intenek. Ez egy hosszabb felvétel, vágások is vannak, sőt, még némi oldalazó kameramozgás is, így nem csupán távozni látjuk a munkásokat, hanem fizetésért sorban állni, sőt, ketten még össze is verekednek kicsit. A legszomorúbb persze a gyerekmunkások jelenléte, durva, hogy száz éve még simán elfogadott volt (a Wikipedia szerint épp 1901-es adat, hogy a 10-14 év közötti angol fiúk 22%-a dolgozott gyárakban).

Érdekességek:

- A Park Gate Iron and Steel Company az 1820-as években alakult, fémeket munkáltak meg benne. A változó piaci igények miatt az 1970-es években hanyatlani kezdett, 1985-ben zárt be.