Artúr filmélményei

Alias Gardelito (1961)

2019. március 23. 22:55 - Liberális Artúr

Rendezte: Lautaro Murua
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Alberto Argibay, Walter Vidarte, Tonia Carrero, Lautaro Murua

Megjelenés: 1961, Argenítna
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
6,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Toribio egy piti bűnöző csapat tagja, vezetője Feasini, akit egyszerre utál, de fel is néz rá "szakértelme" miatt. Néhány akció után pihentetik. Titokban arra vágyik, hogy híres énekes legyen. Egy szegényebb család fogadta be, amíg nincstelen volt, de az apa folyton veszekszik vele, hogy szerezzen rendes munkát, ezért inkább lelép otthonról...

Téma: Ez már újhullámos film és kontextus (és kritikák) híján nem vagyok benne biztos, mit is láttam pontosan. Van benne társadalomrajz, de inkább még Toribio szánalmas karaktere vezeti a cselekményt.

Tartalom: A szerkezete keretes, a végével indítunk, így látjuk, mi lesz Toribio sorsa, ha esetleg kétségeink lettek volna felőle, hogy csúnyán végzi. Toribio piti bűnözőként él, hamar megtapasztalhatjuk, hogy nincsenek morális aggályai, kihasznál mindenkit és minden helyzetet. Ezután kapunk némi bepillantást a korabeli társadalomba, de rövidet, hogy hogyan él a "családja" és barátai. Toribo annyiban válik rokonszenvessé számunkra, hogy van egy álma: szeretne nagy énekes lenni, mint Carlos Gardel, innen a cím. A körítés már modern, nem tabu a szex, a bűnözés, a szegénység, még az sem, hogy a fél Gestapo Argentínába menekült.

Forma: Krimiszerűen a sötétség uralja, a film minősége miatt ezért aztán sokszor nem is látni a részleteket. Fura mód a film legerősebb eleme a zene, pedig nem hangzik el egy Gardel-dal sem és Toribio sem énekel. Viszont többször szerepel avantgárd zene, ami kísértetes mélységet kölcsönöz, és emiatt vélem sejteni, hogy valami egészen másról szólhat a történet, mint ami nekem lejött belőle. Egy érdekesebb, többször visszatérő vizuális elem van, mégpedig a látomások/álmok/hallucinációk, amelyek azonban inkább jelképesek, semmint expresszívek.

Élmény: Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy teljesen félreérettem a filmet vagy csak felsíznesen voltam képes értelmezni. Ha nem,akkor nem egy túl erős darab sem történetében, sem megvalósításában, bár persze mindezt 1961-hez képest kell értelmezni.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Lautaro Murua (La casa del angel)
- Tonia Carrero (Pilar) tavaly hunyt el 95 évesen.
- Carlos Gardel ikonikus tangóénekes volt a huszadik század első felében. Legendájához hozzájárul, hogy 1935-ben, 44 éves korában repülőgépbalesetben meghalt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3214708855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása