Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak, miután felfedezték a nekik ügynökösködő de Chomon tehetségét a trükkfilmekhez. Albert Capellani (1874-1931) színészként kezdte, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: ...avagy "a birkaláb". A történetben egy szomorú szerelmes öngyilkos akar lenni, de még ehhez is béna. Ekkor megjelenik egy jótündér és varázserejű birkalábat ad neki, amivel az ifjú szerelmes előbb csigahátast varászol magának, majd szerenádhoz zenészeket. Igen ám, de a lány már el van jegyezve, a vőlegény pedig mindent megtesz, hogy ne hiúsuljon meg a frigy...  Ez még mindig a Melies-féle mesevilág különösebb koherencia nélkül, ahol varázslatos dolgok történnek viszonylag előkészítetlenül egy minimális narratíva keretein belül. A látványvilágot a trükkök adják, ezek is Melies-t idézik, főleg behelyettesítő vágásokkal dolgoznak, de gyakran látszik a színpadi trükk is pl. csapóajtókkal. Már-már kicsit szürreális látványvilág is megjelenik egyszer egy erdőben, aola fákból óriáskezek nyúlnak ki és egy önmagában álló óriásfej is megjelenik. (Az operatőr de Chomon volt.) Érdekesség, hogy itt már vannak jelenetcímes feliratok, de még nem párbeszédek. Szóval ez a film se mutat túl még igazán Melies-en, de van pár erénye.