Előzmények: Gaston Velle (1868-1953) francia filmes volt, magyar apja utazó bűvész volt, ezzel kezdte Gaston is, majd a Lumiere-eknél és a Pathe-nál kezdett filmezni, ahol Melies-szel kellett volna versengenie. 1913-ban valamiért abbahagyta a filmezést, további információkat nem találtam róla.

A film: A cím magyarul kb. "az aranytojást tojó tyúk." A jól ismert történetben, amely eredetileg Aiszóposzé, egy paraszt pár leöli aranytojó libájukat, hogy kiszedjék belőle az aranyat, de nem találnak belül semmit, így kapzsiságukban elvesztik a gazdagságuk forrását. Ezzel azért érdemes tisztában lenni, mert a történet ismerte nélkül nem érthető a cselekmény. A filmben egy paraszt a tombolán nyer egy tyúkot, amiről otthon kiderül, hogy aranytojást toj. Meggazdagszanak, de amikor a tyúk nem toj több tojást, leölik, hátha találnak benne valamit. Arany helyett azonban a parasztot elragadják valamiféle tündérek. A történet mellékszálában van egy tolvaj páros, akik kirabolják főhősünket, de akár ki is maradhatott volna a szál - legalább rétegezte kicsit a cselekményt. A tyúk csodálatosságát azzal erősítik, hogy tündérré változik több másik tyúkkal. A nagy hibája a sztorinak, hogy a tojáson nem látszott, hogy arany, pedig kiszínezhették volna, ahogy tették a filmben más dolgok esetén. A kamerabeállítás statikus, szemközti, ebben a tekintetben nem túl izgalmas. Magamtól nem vettem volna észre, de a vásár-jelenetben a kamera bizony oldalaz, ami nem újdonság, de azért ritka. A vásár amúgy is tele van statisztákkal és díszlettel, az egy viszonylag erős jelenete a filmnek. Egy jó pontja egy animáció, illetve amikor főhősünkön elhatalmasodik a kapzsiság és ez vizuálisan is megjelenik, de összességében kissé zavaros volt. Érdekesség, hogy az operatőr elvilg de Chomon volt.