Cselekmény és téma: A rövid animációnak alig vannak eseményei, mindössze Felixet látjuk magányosan szobájában, illetve Nandit ahogy földmérőként(?) dolgozik. Egy ponton tekintetük összekapcsolódik, ám Nandit lelövik több másik feketéhez hasonlóan. A film témája az 1994-es első szabad dél-afrikai választások apropóján az ország identitása, ahol a táj része a sok erőszakos halált halt áldozat.

Tartalom és forma: És bár ez a fő gondolata, Kentridge alkotási folyamata némileg szabad asszociációs, így a kiindulópont nem feltétlenül a terveknek megfelelően alakul. Eztörtént esetünkben is, ugyanis a földmérő Nandi csak egy lett volna a sok áldozat közül, ám a karakter megragadt a rajzoló fejében és ahogy a filmen is látjuk, egyre inkább uralkodóvá válik. Felix egyébként is a rajzoló alteregója; ennek az ismeretnek a hiányában Nandi túlsúlyát akár szerelemnek is gondolhatnánk. A rajzok fekete-fehérek két szín, a pozitívabb kék (víz-könny/érzelem) és a negatívabb vörös (vér) kivételével. Felix a szobája tudatának kivetülése, rajzokat nézeget, azok lassan belepik és túlcsordul a kék is, Nandi terepe a táj a közösségi tudat, a kettő végül egybeolvad. A legfontosabbról eddig nem beszéltem: Kentridge ismertetőjele, az alkotás folyamata abból áll, hogy egy kezdőrajz részeit kiradírozza, átrajzolja és minden képet felvesz - ez hivatott a gondolatok, emlékek, érzelmek sokrétűségét ábrázolni, hiszen az új rajz alatt még ott a régi (itt látható az alkotás folyamata). Meglepő módon egész korrekt zenei aláfestés volt, Felixnek egy nyugati típusú klasszikus jutott, Nandinak egy - gondolom - dél-afrikai népdal, és mind a kettő jól illet a filmhez és egymáshoz is.

Élmény: Tehát míg az újabb Pixar-rajzfilmek egyre élethűbbek, a művészi önkifejezés ezt nem feltétlenül várja el, és ebben a tekintetben (és a szabad asszociációs jellegében is) sokkal jobban hasonlít Cohl majdnem egy évszázaddal korábbi stílusára (avagy Cohl volt ennyire modern). Nem mondom, hogy megérintett, de benne volt a lehetőség.

Érdekességek:

- Kentridge szülei mindketten az apartheid áldozatait képviselő ügyvéd-aktivisták voltak, sőt nagyanyja volt az első dél-afrikai ügyvédnő, így adott volt a szociális érzékenység.
- Kentridge inkább képzőművész, mint filmes, filmes projektje 1989-2003-ig tartott, ennek a része volt a Félix száműzetésben is. 2011-ben volt Budapesten kiállítása, erről már lecsúsztunk.