Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivalizálásban gondolkodtak. Náluk kezdett színészként Ferdinand Zecca (1864-1947), aki hamar a jobbkezükké és rendezőjükké vált, és nyugdíjba vonulásáig a cég ügyeit igazgatta. Lucien Nonguet (1869-1955) színházi színészként és rendezőként kezdte, 1901-ben került a Pathehez Zecca segédjeként, és múltjának hála ő foglalkozott a színészekkel, ennek köszönhető a közös filmjeik komolyabb történet-színvonala. Ő még 1920-ig rendezett rövidfilmeket.

A film: Zola Germinal c. regényén alapuló filmet láttunk már korábban... vagyis később: Germinal (1913), azt is a Pathe gondozásában. Ez a történet a bányarobbanást mutatja be negyed órában, ami azért nem rövid még ekkor. Egy családdal nyitunk, ahol a férfiak bányászok és reggel elmennek munkába, a bánya berobban, a mentés ellenére egy családtag meghal, mindenki szomorú, teátrálisan, de mivel a felvételek nem túl közeliek, ezt nem lehet felróni neki. A sok aktualitás után egészen elvarázsolt a vizualitása, vannak ugyanis közelebbi és távolabbi beállítások, a kamera néha oldalaz, hatalmas díszletünk és sok színészünk van, a bánya sötétjét és a felszínt eltérő színekkel ábrázolják. A bányarobbanás effektje is egész korrekt. Érdekesség, hogy kb. a tizedik percnél egy valódi bányamentő csapat aktualitását is beillesztették, ennyire igyekeztek realisták lenni. Összességében látszik, hogy ez már jelentős lépés előre a korábbi filmekhez képest, de a sztori még bőven lehetett volna komolyabb, de hát ne legyenek túl magas elvárásaink még 1905-ben.