Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: A történetben egy lány megbetegszik, a család orvosa szerint mire lehullik a fákról az utolsó levél, már halott lesz. Kishúga a kifejezést szó szerint veszi... És ez az ereje, ez a megható gyermeki ártatlanság, ami viszont nem a film érdeme, hanem az alapjául szolgáló novelláé. Ami a film érdeme, az egyrészt a gyerekszínész viszonylag természetes játéka, ami sokkal élvezhetőbb, mint teátrális nővére, illetve az éjszakai ágyjelenet, ami már talán előrevetíti a világítás jelentőségét, hiszen eddig jellemzően az éjszakát egy kék szűrővel jelenítették meg, itt azonban tudatosan volt árnyékban hagyva a díszlet nagyobb része. A többi része azonban tipikusan korabeli, érdektelen.

Érdekességek:

• Mace Greanleaf 1912-ben, 39 évesenhunyt el tüdőgyulladásban.
• A kislányt alakító gyerekszínész 1905-ben született, még 1917-ig volt aktív és 2000-ben hunyt el.