Előzmények: Több jelentősebb stúdió alakult kezdetben. Ezúttal a Kalemről lesz szó, amit az optikusból kamerákra átnyergelő Geroge Kleine (1864-1931) és a Dickson-alkalmazott Frank J. Marion (1869-1963) alapított többek közt 1907-ben. E film rendezője Sidney Olcott (1872-1949), aki színészként kezdte, első filmszerepét pedig 1904-ben kapta Dicksonnál. 1907-re már tapasztalt rendező volt, őt sikerült átcsábítani a Kalemnek, amit nem bántak meg, mert már abban az évben nagy sikereket ért el. 1910-től kezdve rendszeresen forgatott külföldi helyszíneken. 1915-ben azonban anyagi okokból Olcott otthagyta a stúdiót, ami össze is zuhant a hiányában és 1917-ben felvásárolta a Viatgraph, őket ugye meg a Warner 1925-ben.

A film: A történet Jézus életét meséli el születésétől a keresztrefeszítésig. Ez a történet azonban semmiben nem lépett túl elődein, gyakorlatilag a bibliai szövegeket illusztrálják Jézus életéről, még a kereszténységről sem tudunk meg semmit, hiába 70 perces. Sőt, még a korábban meglévő fantasy-elemek is hiányoznak, az angyalok megjelenítése pl. egyszerű lámpafény. Amiben kiemelkedik elődei közül, az az, hogy a filmesek vették a fáradtságot, hogy az eredeti helyszínekre utazzanak és ott forgassák le a filmet. Ennek azonban nem volt sok értelme, mert nem élnek a helyzettel és nem adnak teret a helyi életnek, tájaknak, így maradhattak volna akár stúdióban is szinte. A színészek a témából adódóan teátrálisak, ami egyedül Júdás bűntudatának áll jól. Szóval továbbra is várni kell még egy jó keresztény-jézusos filmre, de mindennek lehet, hogy erkölcsi okai voltak, ugyanis elég érzékeny dolognak számított ekkoriban még Jézus ábrázolása és maga a téma is.

Érdekességek:

• Maga a rendező is szerepet vállalt mint a vak férfi.
• Gene Gauntier (Mária), aki egyben a forgatókönyvíró és talán társrendező is volt, Jack J. Clark (János) felesége volt.