Artúr filmélményei

Csillagok között (2014)

2019. november 28. 18:29 - Liberális Artúr


Rendezte: Christopher Nolan
Műfaj:
monumentális, sci-fi
Főbb szereplők:
Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Ellen Burstyn, John Lithgow

Megjelenés: 2014, Egyesült Államok

Hossz: kb. 3 óra

IMDB:
8,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/csillagok-kozott--interstellar/movie-148308

Cselekmény: A nem túl távoli jövőben a Föld kimerült és egyre kevesebb az élelmiszer. Szinte kötelező szakma a földművesség, még az egykori mérnök-pilóta Coopernek is, de ő persze ebben a visszafejlődött világban is megőrzi érdeklődését és átragasztja gyerekeire is. Egy nap a hálószobában gravitációs erők hatására egy koordináta jelenik meg, amit követve eljut a nyilvánosság elől bújkáló űrügynökség titkos telepére. A találkozás szinte sorsszerű, ugyanis nekik pont egy tapasztalt pilótára van szükségük, mert a Föld már nem sokáig képes eltartani az emberiséget. Szerencsére(?) néhány évtizede épp nyílt egy féreglyuk pár bolygónyira, ami egy élhető világba vezethet, de ehhez oda kellene menni először meggyőződni róla. A féreglyuk melleti fekete lyuk azonban nemcsak a teret, hanem az időt is torzítja...

Téma: A szeretet ereje. Broáf. Pedig alapvetően szeretem a szívetmelengető történeteket, de nem így, ha a szeretet egy misztikus erőként szerepel, hanem ha emberi. Itt a szeretet azonban teren és időn felülemelkedve egy plusz dimenziót jelent. Emellett megjelennek kevésbé jelentős melléktémák is, mint a világvége vagy a közösség vs egyén.

Tartalom: Ökokatasztrófával indítunk, és ez tök jól lett kitalálva és időzítve, mert semmi különös nem történt, csak kizsigereltük a Földet, így visszazuhantunk egy kb. tévé előtti világba, ahol autók és rádió van, de ezen a szinten megáll a fejlettség. A Földet elpusztítottuk, így egy megoldás maradt: irány egy másik bolygó, ahová jobb esetben át lehet költöztetni az emberiséget, rosszabb esetben benépesíteni a nulláról. A felvezetés hosszú, de nem a disztópiáról szól, hanem a Cooper-család életét igyekszik megismertetni, hogy érzelmileg kötődhessünk hozzájuk. Elég váratlanul az űrben találjuk magunkat, ekkor válik hangsúlyosabbá az egyén és a közösség elsőbbsége, hiszen egyesek a földieket próbálják megmenteni, mások nagyobb távlatokban gondolkodva az emberi fajt, nem törődve az otthon maradottakkal. Ezt oldja fel a fent említett szeretet téma, amit szerencsére a fizikai viszonyok miatt viszonylag absztrakt módon ábrázolnak. Ha már fizika: igyekeztek a mai ismereteknek tökéletesen megfelelni ebből a szempontból, talán kicsit nehéz is fiatalabbaknak, idősebbeknek viszont gyermeteg a sztori más szempontokból. A karakterek sajnos nem kaptak igazi mélységet, pedig a több világot megélő idősebbek érdekesek lehettek volna.

Forma: Az űr mindig adja magát, mint látványelem; ez itt sem volt másképp, bár moziban biztos sokkal jobban jön ki, mint otthon. De nagyon rövid időt kaptak ezek a jelenetek és azok is gyorsan le lettek rendezve, pedig a 2001: Űrodüsszeia részben pont attól volt nagyon hatásos, hogy hosszasan elmerenghettünk a semmiben. Igen, az Űrodüsszeia már megihlette az Eredetet is, itt sokkal nyilvánvalóbb a párhuzam (a robot poénjai, az absztrakt befejezés, a zene, a fejlettebb intelligencia... stb.) és annál látványosabban nincs a közelében sem. Bár onnan pont az emberi dráma hiányzott, itt a mondanivaló mellett laposabb a külcsín, de még a zene is minimalistább, ami ugyan jól illik hozzá, de az elődhöz képest kevés. Jó, hogy továbbra sincs sok animáció, valamint kellően egyedire sikerült a robotodizájn is. A színészek jók voltak, különösen a kis Murphy emelkedett ki korához képest.

Élmény: Azt hiszem, elvesztettem a hitem Nolanben. A Mementó tök izgalmas volt, de azóta az összes filmje egy mérsékeltelten rejtélyes akciófilm egy-egy nem túlságosan kifejtett gondolattal. Egy fokkal komolyabb az átlag sikerfilmnél, de tudjuk hogy ennél sokkal többre lenne képes.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Anne Hathaway (Túl a barátságon, A sötét lovag - Felemelkedés), Ellen Burstyn (Az utolsó mozielőadás, Az ördögűző, Rekviem egy álomért), Matt Damon (Good Will Hunting, Ryan közlegény megmentése, A tégla), John Lithgow (mindhalálig zene), Michael Caine (Batman, A tökéletes trükk, Eredet, Dunkirk), Casey Affleck (Good Will Hunting, A régi város), Timothee Chalamet (Lady Bird), Wes Bentley (Amerikai szépség), Josh Stewart és David Gyasi (A sötét lovag - Felemelkedés), William Devane (McCabe & Mrs. Miller, A sötét lovag - Felemelkedés)
  • Talán már alapismeretnek számít, mindenesetre nem árt leírni: a gravitáció a teret és az időt is "meghajlítja", ezért  a nagyon erős gravitáció közelében az idő lassabb. A féregjáratok, a téridő két pontját összekötő kapcsok elvileg létezhetnek, de még nem sikerült megfigyelni őket.
  • A fizikusokkal való együttműködés kölcsönösen gyümölcsöző volt, mert míg Nolan hiteles fekete lyukat készíthetett, addig a szakértők a stúdió által pontosan lemodellezett jelenségeket megfigyelhették és tudományos cikkeket publikálhattak róluk.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4415327756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2019.12.01. 19:11:54

Ez a film nekem nem a szeretetről szól, sokkal inkább az emberről, emberiségről, a kettő közötti érdekellentétről, túlélő ösztönnről, gyarlóságról, általában véve az ember helyéről az univerzumban, na és persze arról, hogy minden relatív... A szeretet szál az apa és lánya között mellékes, és annyira nem rombolja le a filmet, hogy ne tetszett volna. :)
süti beállítások módosítása