Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben új feleség (Lillian Gish) és gyermekek érkeznek a telepre kiskutyákkal, de a kislányok nagybátyja (Alfred Paget) nem tűr meg a házában kutyákat. Az egyik kislány (Mae Marsh) éjjel kilopózna a kutyákkal, de pechére pont két indiánba szalad, akik lemaradtak a törzsi kutyalakomáról és kapóra jönne nekik az étel. Az egyik telepes szerencsére időben érkezik és lelövi az indiánokat, a törzs viszont ezen felháborodva csatába indul a telep ellen... A sztori nem fontos, de a korához képest a film már egy elég grandiózus vállalkozás a félórás hosszával és a sok statisztát megmozgató csatajeleneteivel. A második felében már csak a csata van, ahol többtucatnyi telepes és lovas indián lövöldöz egymásra, gyakran a helyzethez illő nagytotálban. A párhuzamos vágások, kameraszögek, nézőpontváltoztatások, beállítások már elég jók, de azért még nem tökéletesek (pl. a feleséget indiánoktól mentvén agyonlőni készülő kéz nincs eléggé kihangsúlyozva. Szóval a korához képest elég jól összerakott akciófilm, de nem egy nagy esztétikai élmény (kivéve ha a háborús filmek a kedvenceid).

Érdekességek:

• Korábban láttuk Griffith-filmeken kívül: Mae Marsh (Érik a gyümölcs, Hová lettél drága völgyünk, A nyugodt férfi, A palást, Csillag születik, Az üldözők), Lillian Gish (Párbaj a napon, A vadász éjszakája), Lionel Barrymore (A kaméliás hölgy, Az élet csodaszép, Párbaj a napon), Harry Carey (Párbaj a napon, Vörös folyó), Dell Henderson (Igazi áldás, Kár volt hazudni), W. C. Robinson (Nagyvárosi fények)
• Joseph McDermott 1923-ban, 44 évesen öngyilkos lett.