Cselekmény: 1919, orosz polgárháború. A nemzetközi munkásmozgalmat hirdető kommunisták, a "vörösök" tagjaként a magyar László (Kozák András) épp el tud bújni a régi rendért küzdő "fehérek" elől, de társát kivégzik, hadiszállásukat váratlanul elfoglalják. Szerencséjére a magyarokat nagyvonalúan elengedik, ha nem vesznek részt többet részt a másik ország polgárháborújában. A többiek 15 percet kapnak, utána indul a hajtóvadászat. Csak keveseknek, többek közt Sándornak (Juhász Jácint) sikerül elszökni. László és Sándor is egy közeli kórházban talál menedéket, ahol oldaltól függetlenül az ápolónők mindenkit ellátnak...

Téma: Az orosz kommunista forradalom ötvenedik évfordulójára készült magyar-szovjet filmnek nincs központi témája, az egész tulajdonképpen egy adok-kapok kivégzősdi, ahol a hangsúly az "adok-kapokon" van, ez pedig az erőszak, a háború kegyetlenségére, talán értelmetlenségére mutat rá.

Tartalom: A tartalmi tárgyalás nem lesz hosszú; karakterek gyakorlatilag nincsenek, csak kegyetlen kivégzők és menekülni próbáló áldozatok. Van ugyan szerelmi(?) szál, de dreyerien faarccal élik meg a színészek. Nincs főszereplő sem, csak egy-egy kiemeltebb karakter, de ők se élnek túl sokáig. Akkor válik kicsit koherensebbé a történet, amikor a menekülő vörösök egy kórházban húzzák meg magukat és az ápolónők is belekeverednek a polgárháborúba, de orvosi esküjüknek megfelelően nem hajlandóak együttműködni egyik fél kivégzőosztagával sem. Megjelenik benne kicsit a Szegénylegények pszichológiai hadviselése is, amikor nem feltétlenül a kivégzés a cél, de benne van végig a levegőben és érzékeltetik élet-halál feletti uralmukat a katonák.

Forma: Elsősorban kamerakezelése miatt dicsőítik a filmet, ami hosszú jeleneteket jelent és lassú mozgást, miközben részletesen megkoreografált események történnek, tömegek mozognak. De számomra sokkal érdekesebb volt, hogy Leone stílusában a képbe a helyzet kaotikusságának megfelelően váratlan seregek léptek be; az egyik pillanatban még az egyik oldal irányította a cselekményt, a másikban balról váratlanul megjelent a másik oldal és immár ők voltak a kivégzőosztag. Színészi játék nyilván nincs, a zene se volt feltűnő. Érdekesség, hogy bár a film, a rendező és több színész magyar, a párbeszédek java (amiből egyébként nincs túl sok) orosz, szóval felirat kell hozzá.

Élmény: Ezt a filmet inkább csak egy ötlet kibontásának érzem, és bár nem unatkoztam, ehhez hosszú volt a közel másfél óra, miközben nem mélyült el igazán a közlendőjében.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Kozák András, Juhász Jácint és Madaras József (Szegénylegények), Molnár Tibor (Talpalatnyi föld, Szegénylegények)
• Még életben van: Tatyjana Georgijevna Konyuhova (88), Krystyna Mikolajewska (80), Nyikita Szergejevics Mihalkov (74)
  
• Az orosz polgárháború a kommunista forradalom után tört ki 1917-ben (miközben még zajlott az első világháború is) elsősorban a Lenin vezette bolsevikok és kb. mindenki más ellen, aki ellenezte uralmukat, és ebben voltak cárpártiak, demokraták, szocialisták is. A főbb ütközeteket 1919-re megnyerték a vörösök, de még 1934-ben is voltak harcok, amikben mintegy 7-12 millió, főleg civil halt meg.