Cselekmény: 16. század, Svédország. Három skót zsoldos, köztük Sir Archie, árulást tervez a király ellen, de lebuknak és börtönbe kerülnek. Sikerül kiszabadulniuk és kínkeservesen elvergődni egy faluba, ahol a leggazdagabb ember a címbéli Arne lelkész. E gazdagság azonban a környékbeli kifosztott templomok kincseiből áll, ezért állítólag átok ül rajtuk. Az átok be is teljesül, a szökött skótok ugyanis a házra találva lemészárolják a lakóit és elszöknek a kinccsel. A rablást egyedül Elsalill, a lányuk éli túl...

Téma: Spoiler: A meggazdagodott skótok kénytelenek a környéken maradni tavaszig, ez idő alatt a bűntudattal küszködő Sir Archie pedig beleszeret Elsallilbe, aki természetesen megtudja, hogy kik a gyilkosok és őrlődni kezd szerelme és gyűlölete közt. Nem sikerült benne felfedeznem központi témát, noha mindkét főszereplőnk őrlődik, de más-más okból: egyiküket a bűntudat emészti, másikukat ellentétes érzelmei. Talán arra akart utalni az író, hogy kerüljük a szélsőségeket?

Tartalom: Elsőként a skótokkal ismerkedünk meg, akik teljesen bűnös alakokként vannak ábrázolva. Ezután lép képbe a halász Torarin, aki végig összekötő kapocs lesz különböző helyszínek és események közt. Ehhez képest viszonylag későn ismerkedünk meg Elsalillel, aki a történet valódi főszereplője, és már csak akkor találkozunk vele, amikor túlélőként traumatizálódott, így nem ismerjük meg személyiségét. Mindkét főszereplőnk, Sir Archie és Elsalill is küzd ellentétes érzelmeivel, gyakorlatilag ezt mutatja be a történet, de többet nem mondhatok spoilerveszély miatt. Azonban mindkettejük alaptermészete ismeretlen marad számunkra, csak őrlődésüket látjuk, így nem igazán van szép íve a fejlődésüknek. Arne úr katolikusoktól elrabolt kincse történelmi utalás arra, hogy III. János svéd király a hagyományok szerint jelentősen gyengítette a katolikus egyházat a protestánssal szemben (valójában épp fordítva történt), és az elátkozott kincs isteni beavatkozás eszközeként jelképes jelentőséggel bír, hiszen a hajó, amivel a skótok hazautaznának, a kemény tél miatt beleragad a jégbe, míg a bűnösök a fedélzeten vannak. A történet tragédiája, hogy lehetne pozitív vége is, de az eredendő bűntől, a gyilkosságtól erre nincs esély.

Forma: Bár a maga korához képest egyáltalán nem rossz, így kicsit visszaugorva az 1930-as évekből látszik igazán, hogy milyen iszonyatosan sokat fejlődött a filmművészet egy évtized alatt. Pedig ez sem volt kis költségvetésű, falurészeket építettek fel és hajót szereztek. Ami igazán látványos volt, az a gondolatokat megjelenítő áttűnések alkalmazása, és volt egy-egy látványos kamermozgás is (a felé sétáló karakterekkel). A filmről szóló írások nagyon áradoztak a jégmezők erejéről és a tökéletes beállításokról, de nekem ezek nem jöttek át. A színészeket is teátrálisnak éreztem, de ebben a korban ez nem jelent semmi rosszat.

Élmény: Korrekt alkotás, tragédiája átérezhető, képeiben sincs kivetnivaló, de nem volt benne semmi igazán, ami megfogott volna. Elsalillre jobban lehetett volna koncentrálni ak ezdetektől, akkor lehetett volna a filmből egy Jeanne d'Arc szenvedései.

Érdekességek:

• Hjalmar Selander és Concordia Selander (Arne úr és felesége) a valóságban is házastársak voltak.
  
• A filmbéli uralkodó, III. János (1537-1592) nem volt éppen a legjobb király, belpolitikájával megosztotta az országot, külpolitikája pedig kimerül az állandó háborúzásokban Rettegett Ivánnal.